"Eleve a latinok írtak először  ilyeneket,  azt is csak az  időszámításunk után  tették már meg vagy 200 évre rá."

Abban mindenképp egyetértek , hogy a MEG szó semmiképp nem lehetett UMM, vagy annak változatai.

A Magyar népnév kapcsán már futottunk egy kört a MAG gyök eredetét illetően, azonban a MEG gyök jelentése még az azonos hangváz ellenére sem azonos.

     - A MEG gyököt egyfelől igekötőként  használjuk, ebben a funkciójában megerősítést (megkezd), befejezést (meglett), teljesítést (megcsinál), megszerzést (megkap), mozgást (megindul), állapotot( meghal) jelent. Tulajdonképpen minden esetben határozottabbá válik, konkretizálódik  a mögötte levő ige jelentése.

Másik jelentésében a hozzáadás, két, vagy több dolog összekötése értelem húzódik én, meg ő, egy, meg kettő...

     - A MAG szó azzal a tapasztalati ténnyel kapcsolatos, ami az élettel, pontosabban annak "eredetével" hozta összefüggésbe, mivel  az a magból eredő(nek látszik). Mi is ezt a szót használjuk a magzatra. Ezért a jelentése ennek megfelelően a tudással kapcsolatos. (az élet "tudása") Átvitt értelemben a dolgok lényegét, magját jelenti. Feltehetően a kikelő növény (pl fa) növekedése "magasodása" ihlette a kiemelkedő dolgokra is érvényes jelentését. (magos fa, magos/magas hegy)

 

Miután itt is van V hang a ragozáskor: magv-as, az eredeti hangalak a magyarban MAGW lehetett.

Ezt támasztja alá az arab, perzsa hangalak, ahol toldalékolt alakban fordul elő és U hanggal írjuk:

"A „mágus” szó eredete az ókori Perzsiáig vezethető vissza. A perzsa nyelvben a „magush” szó jelentése „bölcsek”, „varázslók” vagy „papok”. A perzsa kultúrában a mágusok nagy tiszteletben álltak, és nagy hatalmuk volt a társadalomban." https://szo-jelentese.com/magus-szo-jelentese/)

Hasonló hangalakkal (MAH) és jelentéssel a sumer nyelvben is találkozunk már:

mah v., to be or make large (ama, 'mother of', + numerous) [MAH archaic frequency: 6; concatenates 2 sign variants].
adj., high, exalted, great, lofty, foremost, sublime.

(nagynak lenni vagy tenni ....  magas, magasztos, nagyszerű, legelső, fenséges.)

 

Egy szó, mint száz, ez a gyök nagyon ősi, és nem származhat semmilyen más, ma ismert nyelvből. (A perzsa, latin is a magyar toldalékolt alakot használja.)