Ó, nagymamámékat nagyon szerettem, és sok időt is töltöttünk együtt, de közös képünk nincs.

Sőt róluk sincs kép, talán vagy 2 darab, mert akkoriban még nem volt itt ez szokás,

meg a képek papír alapon készültek,

amik idővel aztán néha el is kallódtak.

És dédimrőlsincs kép, őt is nagyon szerettem. Ez igazán kár.

 

Nagyapám igen vicces ember volt, szivesen emlékszem vissza a vicceire,

de nekem róla sincs képem.

Talán körbekérdezek a családban, hátha valakinek van, és másolhatnánk.

 

Igazad van, a fotók sokat jelentenek,még ha nem is minden nap nézegeti az ember.

Az milyen rossz már, hogy a szeretteinkről (akik már nincsennek velünk) még egy képünk sincs..

 

Van amikor szinte negyedévig én sem készítek képet, pedig vannak élmények, 

sikerek, kedvelt dolgok, családi események.

Ezentúl biztosan többet fogok fotózni!