1:  A tájnyelvi  szavak valóban sok esetben segíthetnek  mai megfejtésekben.   De  külön kell  választani  a rontott hangalakokat  az akcentusbeli  eltérésektől.  Nagyon nem mindegy  melyikről van szó.

 

A rontott alak sosem lehet  etalon,  minta,  vagy hivatkozási alap,  mert azok  már eltérések az eredetitől. Az eredeti alak nélkül nem is létezhetnének.

 

 

2:  A "menjünk"  "mennyünk"  kiejtése pusztán csak egy természetes  összeolvadása az egymást követő NJ  hangoknak,  amely  így NY-et  eredményez kiejtésben.   De  a nyelvtanunk nagyon helyesen  ragaszkodik  a "menjünk"  íráshoz hiszen a  szó felépítése és ennek láthatósága ezt megkívánja. 

 

Ugyanakkor a MEGLOCSOL  helyett valami  MŐŐLOCSOL  félét  kimondani nyelvrontás  és ráadásul indokolatlan az eltérés is,  mert a MEGLOCSOL  gond nélkül ejthető  és  a példánkban  szó sem lehet semmiféle összeolvadásról,  a  GL  jól beszélhető  és  nem átalakuló  hangkapcsolat,   nem olvad össze harmadik  hanggá egyáltalán.    A "MÖGLOCSOL"  max.  egy kicsit az ember fülét bánthatja,  de ez már egy ártatlan eltérés,  a gyökszavunk  lényegében ettől még megmarad.

 

3 :  Magyar nyelvben  a latin-magyar hibrid  írás  idején minden egyes  V  hangú  szavunknak volt W  írása is,  ez csak  egy másik írása a V-nek,  Weöres Sándor  családnevének  sincs semmi  köze az U hanghoz ,  egyszerűen ugyanaz a vörös  szó  van  weöres  formára átírva.   Az U  nem V  és a V  nem U,  ezeket  csak a  latin nyelv keverte  összevissza írásban,   ezt kéne már felfogni végre...