A történelmi Jézus élete egy kozmikus misztériumra lett tudatosan felépítve, aminek feltárásához Mária gyermekkorának és a Schemhamphoras-nak ismerete nélkül képtelenség megfelelő konklúziókra jutni. A tudatos kifejezést azért merem itt alkalmazni, mivelhogy ezt bizonyítani tudom. Azok a kutatók, aki munkáik folyamán elzárkóznak attól, hogy a vallások misztériumainak, vagy Jézus életének feltárása során figyelembe vegyék azt a tényt, hogy ezek elválaszthatatlanok az ősi asztrológiától, azok nem járhatnak sikerrel ezen a téren. Ne tévesszen meg az senkit, hogy az ezzel való foglalatosságot ezen vallások egy része szigorúan tiltotta hívő tömegei számára. Ez joggal tekinthető részükről hitvédelemnek és misztériumok védelmének.
Az Újszövetségnek Mária élete bemutatásával kapcsolatos hiányosságát köszöböli ki a II. században készült Jakab-féle apokrif ősevangélium. Mária szülei Anna, és Joákim idős emberek voltak ugyanúgy, mint Keresztelő János szülei, Erzsébet és Zakariás. Annának egyszer megjelent úgymond JHVH egyik angyala és tudtára adta, hogy leánygyermekük fog születni, akit majdan az egész világ ünnepelni fog:
"És íme, az Úr egyik angyala hozzálépett és így szólt: "Anna, Anna, Isten az Úr meghallgatta könyörgéseidet, te megfogansz és szülni fogsz majd, és áldott kell legyen ivadékod az egész földkerekségen." (26. old. [1]).
A tradíciók szerint Máriára születésekor "rászállt a Szentlélek", amiből joggal arra lehet következtetni, hogy a Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) egyik kozmikus forrásának égisze alatt kellett meglássa a napvilágot.
Ennek ismeretében ki lehet jelenteni, hogy Mária i.e. 23.12.18-án jött a világra.
Amikor Mária egy éves lett, édesapja Joákim ünnepi lakomára hívta meg a papokat, írástudókat, véneket és a népből sokakat. Ennek alkalmából a főpap és a pap áldást mondott a gyermekre, amiben Máriának az örökre szóló isteni elhivatottságára hívták fel a figyelmet:
"Joákim odavitte a leánykát a papokhoz, és a papok megáldották őt mondván: ,"Atyáinknak Istene áldja meg ezt a leánykát és adjon neki egy nevet, amit örökké emleget minden nemzedék." - És az egész nép mondta: "Úgy legyen, úgy legyen, Amen!'" - Joákim odavitte a leánykát a főpapokhoz, megáldották őt mondván: "Dicsőséges Isten áldja meg ezt a leánykát, és adjon neki vég nélküli (örökké tartó) áldást."" (30. old. [1])
Anna fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét JHVH szolgálatába fogja állítani, ezért amikor Mária 3 éves lett, elvitték a jeruzsálemi Templomba, ahol Zakariás pap az alábbi szavakkal fogadta a leánykát:
"Az Úristen naggyá tette nevedet a Föld minden nemzedéke között: az utolsó napokban nyilvánvalóvá teszi benned az Úristen, Izrael fiainak megváltását." (32-33. old. [1])
Zakariás pap (Erzsébet férje) már ekkor jelezte, hogy Mária lesz Izrael Megváltójának az édesanyja. A születési adottsága tehette eleve alkalmassá a kislányt a jeruzsálemi Templom beavatott papjai szemében a Megváltójuk megfelelő időben történő majdani világra hozatalára. A kislány három éves korától a jeruzsálemi templomban nevelkedett, Zakariás védőszárnyai alatt:
"Későbbi hagyomány, hogy Zakariás nevelése alatt, a jeruzsálemi templomban nőtt fel, mert Istennek volt szentelve." [2]
Mária kilenc évet töltött a Templomban a papok és Isten szolgálatában. 12 éves korában a papok szerint eljött az ideje annak, hogy eljegyezzék egy kiválasztott férfivel annak érdekében, hogy ne válhasson időközben érdemtelenné a neki szánt szerepre. A vőlegény kijelölését a főpap Zakariásra bízta, akinek a választása a galileai Názáretben élő idős és özvegy Józsefre esett. A főpap arra kérte meg Máriát és másik hat szüzet, hogy az "istenháza" számára készítsenek függönyt, amit több mint valószínű, hogy egy megadott időpontra kellett Máriának eljuttatnia Názáretből Jeruzsálembe. József ács volt, és mivel foglalkozása következtében hosszab időre távol tartózkodott otthonától, ezért a fiatal menyasszonyát fiaira bízta. Ez idő alatt Mária elkészült a főpaptól kapott feladattal és Jeruzsálembe utazott, hogy átadja ott a kész anyagot. Miután a Templomból távozott, azonnal rokonához, Erzsébethez ment látogatóba:
"Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Nagy szóval felkiáltott: "Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!"" [3]
Ez a két mondat arra utal, hogy ekkortájt ismét a Schemhamphoras egyik kozmikus forrása kellett kialakuljon ("Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel"), nevezetesen i.e. 9.05.20-án, és Erzsébet tudott Mária teherbe esésésről, ami aznap valósulhatott meg, méghozzá a jeruzsálemi Templomban, hiszen férje, Zakariás pap erre a feladatra készítette fel Máriát 9 éven keresztül. Zakariás azzal is tisztában kellett legyen, hogy a Megváltójuknak mikor kell megszületnie, amit Máté elmondása szerint a "betlehemi csillag" jelzett (2,9).
Feltétlenül célszerű gorcső alá venni a Pécs melletti, kővágószöllősi, középkori rk. templom főoltára mögött elhelyezkedő szakrális festményt, ami Mária találkozását ábrázolja Erzsébettel (Visitatio Beatae Mariae Virginis). Ezt a képzőművészeti alkotást azért tartom rendkívül különlegesnek és sokatmondónak, mert Mária, Erzsébet és Zakariás fölött az égen a "Szentlelket" jelképező galamb mellett jelen van egy másik, sárkánynak tűnő mennyei lény is, ami szerintem az aznap létrejött és általam szemléltetett T-keresztet hivatott szimbolizálni.
Fontos vallásfilozófiai kérdéshez érkeztünk itt el, hogy az emberbe tulajdonképpen mikor költözik bele az "isteni lélek"? Nem szándékozom itt felsorolni az ezzel kapcsolatos teóriákat, hanem a lubavicsi rebbének, Menáchem Mendel Schneersonnak (1902? - 1994) az állásfoglalását veszem alapul:
"– De hát miért ünneplünk, mikor még nem is tudjuk, mi lesz belőle, ha felnő? –kérdezte a Rebbe.– A születés az a pillanat, amikor a testbe lélek költözik – válaszolta meg saját kérdését. – És mivel a lélek közvetlen kapcsolatban áll az Örökkévalóval, ez elegendő ok az örvendezésre." [4]
A Rebbe szerint tehát a gyermek lelki adottsága bizonyos szempontból a születése pillanatában dől el. Azért tartom ezt esszenciális kérdésnek, mivelhogy Jézus esetében a "Szentlélek" általi fogamzásra igyekezett Máté (1,18) és Lukács (1,35) a hangsúlyt fektetni feltételezhetően azért, hogy ne merülhessen fel a biológiai apa kilétének kérdése.
Jézusnak a megfogamzását követően ∼266 nappal kellett megszületnie a Schemhamphoras egyik olyan kozmikus forrásának égisze alatt, ami alapján "bűntelennek" tarthatták a jeruzsálemi Templom papjai, a későbbi követői és a keresztény egyházak is. Ilyen konstelláció csak egy van a Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) kozmikus forrásai között, konkrétan az ezeket felépítő égitestek együttállása, mivelhogy ennek eredményeképpen a negatív hatásúnak tartott Mars, Szaturnusz és Uránusz planéták a Nap mögött felsorakozva nem tudják kifejteni a nekik tulajdonított befolyásukat a Földre és a születendő gyermekre. Ilyen együttállás (konjunkció) az elmúlt 4000 év folyamán 15 alkalommal jött létre a zodiákusban:
i.e. 1915.06.01.
i.e. 1369.12.18.
i.e. 1097.02.21.
i.e. 826.05.23.
i.e. 689.01.11.
i.e. 280.12.09.
i.e. 8.02.10.
i.sz. 264.05.13.
i.sz. 400.12.31.
i.sz. 535.08.14.
i.sz. 808.11.21.
i.sz. 943.06.05.
i.sz. 1489.12.22.
i.sz. 1624.08.14.
i.sz. 1897.11.24.
Az eddigiek alapján egyértelmű, hogy Jézus i.e. 8.02.10-én látta meg a napvilágot. Ez az együttállás ∼266 nappal a megfogamzása után következett be. Az a meggyőződésem, hogy Jézus személyét direkt egy kozmikus misztérium beteljesedése érdekében hívták életre.
Lukács állítása (2,1) értelmében Augustus császár utasítására az egész Római Birodalom területén népszámlálást, lustrum-ot tartottak a római polgárok (cives Romani) részére, de ugyanekkor hajtották végre a nem római állampolgárok (no cives Romani) részére is az összeírást, a census-t, aminek következtében a várandós Máriának és férjenek, Józsefnek a galileai Názáretből a judeai Betlehembe kellett menniük, ahol aztán elérkezett Jézus születésének ideje.
Ankarában, a Római templom előcsarnokában egy kőbevésett ténybeszámoló (Monumentum Ancyranum; Res gestae divi Augusti - Az isteni Augustus tettei) hirdeti az utókornak, hogy Augustus császár (i.e. 63 - i.sz. 14) az egész Római Birodalom területén három alkalommal tartott lustrum-ot, éspedig i.e. 28-ban (ab urbe condita: a. u. c. 726-ban), i.e. 8-ban (a. u. c. 746-ban) és i.sz. 14-ben (a. u. c. 767-ben).
A 8. bejegyzésben igyekeztem nagy vonalakban utalni arra, hogy Nagy Heródes a hivatalosan propagált állítással ellentétben i.e. 44-ben lett Augustus császár által Júdea királyává kinevezve és i.e. 8.03.25-ei Peszách ünnepet megelőzően néhány nappal távozott az elők sorából.
Lukács feladta a leckét a későbbi idők kutatói számára, ugyanis azt állította, hogy Publius Sulpicius Quirinius (Czirénius) hajtatta végre a census-t, aki akkor Szíria helytartója volt:
"Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják." (Lukács 2,1-3)
Csakhogy Quirinius nem i.e. 8-ban volt Szíria helytartója, hanem a. u. c. 759-től 764-ig. I.e. 8-ban (a. u. c. 746-ban, azaz Róma alapítása után 746-ban) Sentium Saturninum (a. u. c. 744 - 748) töltötte be a helytartói tisztséget Szíriában..
Mire gondolhat ilyen esetben a kutató? Tévedett volna Lukács, vagy talán a misztériumok védelme érdekében szándékosan dezinformált?
Egy harmadik akceptálható variációval rukkolt elő Friedrich Christian Carl Heinrich Münter (1761 - 1830) német luteránus püspök, a koppenhágai egyetem néhai teológus professzora (aki a koppenhágai "Friedrich zur gekrönten Hoffnung" szabadkőműves páholy mestere volt 33 éves korától 13 éven át) a "A bölcsek csillaga - Krisztus születési évének vizsgálata" címet viselő könyvének 99-101. oldalán [6]. Történelmi példákkal is igyekezett igazolni azt, mi szerint nem zárható ki, hogy akkoriban Augustus császár a census lebonyolítása idejére Quiriniust rendkívüli hatalommal ruházta fel annak lefolytatása céljából, de Szíria helytartója nem ő volt akkoriban, hanem Sentium Saturninum.
Ezt hangoztatta a Boroszlóban (Breslau; ma: Wrocław) professzorként tevékenykedő Georg Philipp Eduard Huschke (1801 - 1886) is, a "Jézus Krisztus születése idején megtartott népszámlálásról" című alapos tanulmánya 64. oldalán [7], és ugyanezt tette Johann Nepomuk Sepp professzor is a "Jézus Krisztus élete, Első kötet: Jézus életének kronológiája" könyvének 145-146. oldalán [8].
Amennyiben tévednének a professzorok, abban a esetben csak arra tud az ember következteni, hogy Lukács vagy tévedésből, vagy szándékosan dezinformált...
[1] Borberg, Karl Friedrich (*Professor): Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte, Stuttgart, 1840
[2] Kisboldogasszony – Mária születése
[3] Lukács 1,41-42
[4] A születés: a küldetés kezdete
[5] "Ha valaki mégis pontosan ismeri a fogamzás idejét, a szülés várható ideje onnan számított 38 hét vagy 266 nap." (forrás - Dr. Zatik János: A szülés)
[6] Münter, Friedrich Christian Carl Heinrich: Der Stern der Weisen - Untersuchungen über das Geburtsjahr Christi (Kopenhagen, 1827)
[7] Huschke, Georg Philipp Eduard: Ueber den zur Zeit der Geburt Jesu Christi gehaltenen Census (Breslau, 1840)
[8] Sepp, Johann Nepomuk: Das Leben Jesu Christi, Erster Band - Chronologie des Lebens Jesu (Regensburg, 1853)
Folyt. köv.
