AOTD-k On

 

 

Ash Ra Tempel – Ash Ra Tempel

 

Hah, agymosi listázta be és mivel vele – rosszindulat nélkül, csak tény – általában kevés közös kedvencünk van, így némiképp félve indítottam el, pláne elolvasva a leírást is, hogy német space/krautrock debüt ’71-ből. Van mit bepótolnom ezen a téren, mert csak az utóbbi 6-8 évben szippantott be ez a világ, ez pedig tipikusan az a cucc, amit nem lehet bármikor meghallgatni, de egy jól elbaszott melós péntek délelőtti irodai munkához kiváló társ volt. Zajos, tekervényes, instrumentális kalandozás – két szám 46 percben, még néhány funeral doom csapat is ölne ezért –, elég erősen megküldve pszichedelikus víziókkal (mondjuk az akut fejfájás miatt bevett két szem Dolgit még biztosan rá is tett erre), de ez most telibe talált. Köszi! 10/9

 

 

Ozzy Osbourne – The Ultimate Sin

 

Ambivalens érzéseim vannak ezzel a lemezzel, mert hát a korai éra egyik gyöngyszeme közmegegyezéses alapon, engem mégse kapott el annyira. Vannak rajta kiváló dalok, meg olyanok is, amikből egy hangot sem tudnék felidézni már, ráadásul hangszeres szempontból sem érheti panasz, mégsem ehhez nyúlok a polcon, ha Ozzy papa szólómunkásságának első évtizedéből vágyok valami hallgatnivalóra. 10/8

 

 

AOTD-k Off