Alapban az izlandi törekvés stratégiájának megalkotásánál nem az volt az elsődleges cél, hogy "mi legyünk a legjobbak". Persze ez is fontos volt, de a lényeg az volt, hogy mindenki sportoljon és ne drogozni járjon a gyerek délutánonként. Az egész sportolás dolognak megteremtették a társadalmi hátterét. Nálunk már a legtöbb gyereknél ott elbukik a dolog, hogy legkésőbb középiskolában választania kell (a szüleinek) aközött, hogy komolyan veszi a sportot vagy tanul. Nyilván aki nem akar nagyot kockáztatni, az nem fogja az előbbi opciót választani. (Én se választanám ezt, ha az én gyerekemről lenne szó.) Itt egy átlag gyereknek nem része az életének a sport. Izlandon egy gyerek nem aközött választ, hogy elmenjen-e a haverokkal, vagy elmenjen edzésre, mert az összes haverja is ott van valamelyik edzésen, akár az iskolával összehangolva. Nyilván fontos, hogy milyen az ágazat szakmailag, egyetértek, hogy ebben is lenne hová fejlődni, de legalább annyira fontos lenne, hogy legyen elég merítési lehetőség..