Sík Sándor:

Hová rohantok?

(Horatius VII. epodosa)

Hová rohantok, jaj hová, gonosztevők?
    Mért vontok újra kardokat?
Latin vérből hát most se folyt ki még elég
    Mezőkön és a tengeren?
Ó nem hogy tűzzel vesse szét latin erő
    Kaján Karthágó tornyait,
Nem, hogy meghajtsa végre a nyakas britannt
    Láncok között a Szent Úton:
Tennen hazátok ellen, mint a pártusok
    Emeltek öngyilkos kezet!
Oroszlánok közt, tigrisek közt sincsen ez:
    Önnön fajára egy se bősz.
Mi ez? Őrültség? Vakság? Vagy felsőbb erő?
    Vagy bűnötök? Feleljetek!
Hallgatnak. Arcukon halotti sápadás,
    A rémült lélek dermedez.
Keserű végzés űzi jaj! a rómait:
    A testvérgyilkos ősi bűn.
E földet Remus tiszta vére verte meg,
    Rajtunk a vérnek átka ül.

(Budapest, 9921. október 23, éjjel)