A Babiloni Talmud megírása i.sz. 4. század. Toledoth Jeshu megírása i.sz. 7. század. Ezt bajosan lehet "kortárs" feljegyzésnek tekinteni.

 

Érdekes párhuzam Dugovics Titusz esete.

Antonio Bonfini történetíró az 1456-os Nándorfehérvári győzelem feljegyzésében megemlít névtelenül egy hős várvédőt, aki magával rántotta a várfalról a zászlót kitűzni készülő török támadót. Na, ezt nevezhetjük "kortárs" beszámolónak!

Az esetet a 18. század elején kapta fel a magyar nacionalizmus, és odáig fajult a dolog, hogy Döbrentei Gábor az egész családfáját "felderítette" és névvel látta el a várvédő katonát, és attól fogva elterjedt a magyar köztudatban, hogy Dugovics Titusz egy egykor élt hús-vér ember volt, aki önfeláldozó cselekedetével védte Nándorfehérvár várát. Figyeled? Négy évszázaddal később!

Dugovics Tituszt még a 20. századi történelem tankönyvek is készpénzként tanították, pedig csak egy LEGENDAFIGURA, aki soha nem élt.

 

Na, így születnek a soha nem élt "egykor volt hús-vér emberek". Többtíz vagy -száz év múlva már úgy emlékezik a közösség, hogy élt egykor egy ember, pedig egy fenét élt.

 

És az se érv, hogy a zsidók miket írogattak Jézusról évszázadok múlva. Ugyanis a 2-3. századtól a zsidó hitből kiszakadt (és a zsidó tanításokkal és törvényekkel szembemenő) kereszténység már olyan számottevő vallási erő volt a keleti mediterraneumban, hogy azzal a rabbiknak is foglalkozniuk kellet, és minimum kígyót-békát kellet az "istentelen" és "eretnek" Jézus-hívőkre mondaniuk, hogy a saját vallásukat erősítsék a hívekben.