Részlet Gyula bácsitól.

 

"A világmindenségünk négyféle oszthatatlan részecskékből áll, az elektronból, a pozitronból, a protonból és az eltonból. Ezek a részecskék kétféle megmaradó elemi töltést hordoznak:

elektron:{ -e, -g m_e},  pozitron:{ +e, +g m_e},  },  protron:{ +e, +g m_P},  elton:{ -e, -g m_P}; m_P/m_e =1 836, az egyetemes gravitációs állandó G = g²/4π.

A két elemi töltés aránya: e/gm_P = 0.966∙10⁺²¹, tehát az elektromágnesesség sokkal erősebb, mint a gravitáció.

Az első elemi töltések okozzák az elektromágnesességet, a másodikak a gravitációt.  Az elemi töltések által okozott mezők c-vel terjednek és nem-konzervatív mezők, tehát a részecskék energiája folytonosan változik. Az energia nem kvantált. A Planck állandó egy Lagrange multiplikátor szerepét tölti be és, a részecskék megmaradása miatt, csak a részecskék mozgásegyenleteiben lép fel. Ez az állandó fixálja az atomokat (az elektronhéjakat) kb 10^-8 cm-es nagyságra.

A két előjelű gravitációs töltések hozzák a tömegnélkülinek tűnő neutrínókat, ν_e = (e,p) és ν_P = (P,E) létre, 0.703 10^-13 cm és 0.383 10^-16 cm nagysággal. Az elektron és a pozitron nem tud egymáshoz közelebb kerülni, mint 0.703 10^-13 cm, a proton és az elton nem tud közelebb jutni, mint 0.383 10^-16 cm. Az elektron és a pozitron, ill. a proton és az elton nem tudják egymást megsemmisíteni. Az E = m c² elv nem érvényes. A részecskék csak kötni tudják egymást, meg csak szétválni tudnak.

A kb. 10⁺¹³ cm-es atommagok protonokból, elektronokból és pozitronokból állnak. Az elektromágnesesség préseli össze a protonokat, elektronokat és pozitronokat

10⁺¹³ cm-es tartományokba, egy másik Lagrange multiplikátor, a h⁰ = h/387, segítségével. A stabil neutron N⁰ = (P,e) is 0.702 10^-13 cm nagy.

Egy elektromosan semleges objektumnak, ami mind a négy elemirészecskékből áll, a súlyos tömege

m^g(objektum) = |(N_P - N_E) m_P + (N_p – N_e) m_e|.

Ennek a nyugalmi tehetetlen tömege

mⁱ(objektum) = (N_P + N_E) m_P + (N_p + N_e) m_e > 0."

 

;-)