"1:  Már részleteztem,  nem írom újra. Ha nem érted nem tudok mit csinálni vele.   Az  --IK  módosult alakja lehet személyragként."

Végülis van benne igazság de nem így... Ez csak egy ötletszerű kijelentés.

Mert ez csupán igazolhatatlan feltevés, ami önmagában - valamilyen elfogadható, logikát követő bizonyítás nélkül - hajítófát sem ér.

Ha viszont azt mondod, hogy a K hang akár az -ok, akár az -ik személyragban a "sok" jelentést hordozza, és az alanyi ragozásban az így ragozott igének is van hasonló jelentése, (mert a tárgyas ragozás egy konkrét dologra, az alanyi ragozás pedig általánosságban, azaz meghatározatlan számú cselekvésre, tárgyra vonatkozik) akkor már van valami alapja az állításnak.

 

"A többesszámban meg  csak főnévre mehet rá,"

Hol van ez előírva? Ezt csak Te állítod, ennyi.

Már ott hibádzik, hogy egy szó MAI besorolása attól függ, MOST mire használjuk... De korábban lehetett ige, cselekvést kifejező gyök. Kapaszkodj meg, a mai főnevek java egykor cselekvést fejezett ki. Néhány még ma is megtartotta ezt a "szokását": nyúl, fog, les, nyom, sír, tár, tér, vár, zár, fűz... Ezek azonos jelentésű igék is, és főnevek is egyszerre .

Ugye, a HÚZ, HOZ, NÉZ, NYÚZ, RÁZ, FÁZ, BÍZ, ÁZ, SÓZ ma még mindig igék, de a KÖZ, HÁZ, VÁZ, MÁZ, MÉZ, ŐZ, ÍZ, már mind főnevek, pedig mindnek a végén ugyan az a cselekvést jelentő Z hang van, mint az élez, evez, hámoz, számoz, jelez, felez, sebez, lécez, mérgez, stb. igék toldaléka.

Az ŐZ is ige volt azelőtt, ebben megállapodtunk, ma viszont főnév.

A VÍZ is már főnévként használatos, a párja a VISZ, ami kvázi azonos jelentésű.

Tehát a többes szám jelét nyugodtan teheted olyan igékre, melyeket főnévként használsz, igazolva, hogy a besorolása nem a szó jelentésétől függ, hanem attól, mire használjuk.

Most vettem észre, a lesek, nyomok, sírok esetében meg sem lehet különböztetni, hogy igerag, vagy t.sz. jele a toldalék.... Ez sem véletlen...

 

Pl. Írok. Mennyit? Akármennyit... 1 oldalt, 10 oldalt, 100-at... nincs meghatározva.  Többesszámban van? Igen. Miért? Mert nem CSAK egyről van szó!

Azt jól írtad, hogy az 1. sz. 1. személy lehetett az igaragozás első alakja. Ebben maximálisan egyetértek!

Ha ez így van, akkor az ősünk szükségszerűen megkülönböztette azt, amikor csak egy dolgot csinált attól, amikor többet.. Ez logikus? Igen.

Ezért alakult ki a tárgyas ragozás, mely CSAK egy dologra vonatkozott, és az alanyi (általános) mely számban meghatározatlanra. Ha az előbbi logikus, akkor ez is az.

 

"De még az is lehet  hogy a  K  semmi effélével nem közösíthető , pusztán ez lett  a többesszámra kiválasztott jelölés  mindenféle hókuszpókusz nélkül,  mert  valamivel  jelölni kellett.  És pont a K lett, mert ez  még szabad  volt."

Na, ja... Ez az igazi hókuszpókusz... Már elnézést!

A fantázia jó dolog, de csak akkor, amikor bizonyítható. Ha nem igazolható, akkor marad puszta képzelgés...

Ezért kértem tucatszám, írd le, hogyan képzeled ennek menetét, de nem vagy rá hajlandó az Istenért sem...