"A magyar a magánhangzót sem szereti torlasztani. "

Nincs is rá szüksége, miután csak néhány gyök végződik magánhangzóra és a toldalékok is általában mássalhangzósak.

Gyakoribb előfordulása az összetett szavaknál jelentkezik, de ott sincs és nem is volt semmilyen törekvés a torlódás elkerülésére.

 

"És a  LOVAS  sokkal pallérozottabb  kiejtésben és folyóbeszédben mintha  LÓS  vagy LOAS  lenne."

Nem, ennél sokkal egyszerűbb, ha a toldalék vendéghangját (A) elhagyjuk, s nem egy másik vendéghanggal egészítjük ki.

Lásd: adó-s, meló-s, rugó-s, dió-s rázó-s, nyúló-s... - Nincs vendéghang, csak az S toldalék. Itt miért nem szükséges a pallérozottabb kiejtés?

Ti. ha nincs ADOVAS, MELOVAS, stb, akkor a vitatott helyeken sem indokolt a V hang közbeiktatása. - Jól mondom?

Ugye, a JÓS nem lett JOVAS, a SÓS sem SOVAS, bár van JAVAS is, meg SAVAS is, de azt meg kell vizsgálni, MIÉRT?

 

Válasz:

Nézzük meg a -VAS végződésű szavakat. Ezek jó része a fémmel kapcsolatos. Pl. ekevas, ezeket figyelmen kívül hagyjuk. A többi:

avas, tavas, savas, havas, javas, szuvas, magvas, lovas, odvas, olvas, hamvas, darvas, szarvas.

Ebben a felsorolásban talán az AV-as az egyetlen gyök, amelyik V hangra végződik. A SZARV-as vitatható, mivel az lehet SZARU-as is.

Néhány esetben Ó a véghang: TÓ, SÓ, HÓ, JÓ,  LÓ,

Más esetben Ú az utolsó hang: SZÚ-(v)as, de ennél sokkal érdekesebb az ODU(v)-as, DARU(v)-as, talán ide sorolható a HAMU(v)-as, SZARU(v)-as.

 

-VES végződésűek. A lényegteleneket itt is kihagytam:

kedves, nedves, heves, leves, neves, keserves, szerves, tetves, hitves, éves, téves, szíves, köves, töves, míves....

Már csak azokat sorolom fel, melyek Ü végűek:

NEDÜ(v)-es, KESERŰ(v)-es TETŰ(V)-es, talán a HITŰ(v)-es és a  SZERŰ(v)-es is ide sorolható.

 

Jól tudjuk, hogy az U(Ü) és a V hang között ma is létezik a W köztes hang, ami az előbbihez áll közelebb, és hol így, hol úgy ejtik. (U-nak, vagy V-nek)

Látjuk azt is, hogy vannak egyértelműen U(Ü) végű szavaink, ahol V-ra váltott a hang, és ott biztosan nem vendéghang. (vastagon szedett)

Mindebből az következik, hogy az U(Ü) és a V hang közt "átjárás" lehetséges, és ezzel legalább feltételesen bizonyságot nyert az a korábbi állítás is, miszerint nem véletlenül lehetnek a  tájnyelvben a TÓ, SÓ, HÓ, JÓ,  LÓ, KŐ, TŐ szavak után U(Ü) hangok, amelyek szintév V-re váltanak toldalékolásnál, és ekkor már nem -S a végződés, hanem az A vendéghanggal kiegészítve -AS.

 

"K  hangnak jelentést adok,  3 fogalom lesz nálam is .))"

Nagyon jó, de használhatatlan, nem illik a képbe.

Az igaz, hogy a K_R gyöknél használható, meg még egy-két helyen, de mi lesz a többi K hangú gyökkel, a többesszám jelével, a kicsinyítő képzővel?

Azt mégsem mondhatod, hogy az elméleted egy gyökcsaládra, és még néhány szóra igaz, a szavak nagy többsége (legalább 90%) kivétel.

 

"Valami hasonlót csinálsz,"

Nem, Kedves Barátom, én nem ezt csinálom, hanem a következőt:

1./ Megnézem, hol lehet a legősibb gyököket megtalálni.

Nyilván ezek a toldalékok, mert azok állnak egy-két hangból, és azok változnak a legkevésbé, és ami a legfontosabb, valamit jelentenek, méghozzá azt, amiért ott vannak.

2./ Ezután megnézem, egy-egy ilyen toldalék milyen hangot utánoz.

3./ Ezután összevetem a toldalék jelentésével.

Ha egyezik, akkor már jó eséllyel nyert ügyem van.

4./ A következő lépésben megnézem, más gyökökben milyen jelentést hordoznak ezek a hangok.

Ha itt is egyezés tapasztalható, akkor nagy biztonsággal kijelenthető: megvan a megoldás.