Valamikor még Amerikától tanultuk:

Egy demokráciában egy választás, ill. népszavazás eredményét tiszteletben kell tartanunk (hozzátéve azt is, hogy az eredmény egy "szent" dolog).

 

Érdekes, hogy most éppen a "demokraták" azok, akik ágálnak ellene.

 

Ez azt is jelenti, hogy ez eddig sem volt igazi demokrácia, hanem csak jótékony hitegetés valamely helyről, és most éppen ennek a demokráciának füllentett valami felszámolása folyik, hiszen láthatóan nem működik, akkor meg minek.

 

Ugyanakkor azt is sejteni kellene, hogy a mai világ, a fejlett nyugat, a fogyasztói társadalom olyan állapotba került, hogy ebből a - katasztrófába vezető - válságból kihozni, csak diktatórikus módon lehetséges. Akár demokráciaellenes lázadásokat szítva, vagy más elképzelések szerint olyan világhelyzetet generálva, ahol kényszerhelyzet alakul ki arra, hogy - "sajnos, és nem tehetünk mást, de" - szükségállapotot kell bevezetni, mert a továbbiakban ennek az állapotnak a kezelésére a nép nagy része alkalmatlan, a jelenlegi mentális állapotában. Az így bevezetésre kerülő - fájdalmas, nem kívánt - korlátozások, intézkedések biztosítják majd, hogy ne szabaduljon el az irányíthatatlan pokol, és végső soron a mentális állapotok is helyreálljanak.

 

Ja, mindezt már hosszú évekkel ezelőtt tudták, és egy járványnak nevezett tesztállapottal indították fokozatos útjára, sok hasznos tapasztalatot nyerve, az elhitetett akkori szükségállapotból.

 

A kérdés csupán az (mindenhol!), hogy mindezt egy olyan őrült árnyékában kell megtenni, akire majd később elmondhatjuk, hogy "nem tehetett róla, hogy ez történt", vagy pedig egy - ténylegesen problémákkal terhes - olyan valakivel, aki önként vállalja az elszenvedett traumákért a felelősséget, vele együtt azt a bukást, amelyet majd a jövő történelme dicsőségként fog végül értékelni. A történelem számos ilyen esetet ismert az évezredek során.