Itt van az a rész az Ézsaiás mennybemeneteléből, ami apofrik volt, tehát nem kerülhetett be a bibliába, de Pált nagyon megfoghatta. Íme:

 

"19. És láttam, és amikor az angyalok látták Őt, akkor a hatodik mennyben élők dicsérték és magasztalták őt; mert nem változott át az ottani angyalok alakja szerint, és ők dicsérték Őt, és én is velük együtt. 20. És láttam, amikor leszállt az ötödik mennyországba, hogy az ötödik mennyben hasonlóvá tette magát az ottani angyalok alakjához, és nem dicsérték (és nem is imádták); mert az ő alakja olyan volt, mint az övék. 21. És akkor leszállt a mennyországba, és hasonlóvá tette magát az ottani angyalok alakjához. 22. És amikor meglátták őt, nem dicsérték és nem dicsőítették őt; mert az ő alakja hasonló volt az ő alakjukhoz. 23. És újra láttam, amikor leszállt a harmadik mennyországba, és hasonlóvá tette magát a harmadik mennyben lévő angyalok alakjához. 24. És akik a (harmadik) menny kapuját őrizték, kérték a jelszót, és az Úr megadta nekik, hogy ne ismerjék fel. És amikor meglátták őt, nem dicsérték és nem dicsérték őt; mert az ő alakja hasonló volt az ő alakjukhoz." Ézsaias mennybemenetele 10:20-24

 

Itt meg Pál filippiekhez írt levele:

"Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig." Filippi 2:6-8

 

A kettő ugyanarról szól! A Fiú hús és vér állapotba kerüléséről, a Fiú megtestesüléséről szól. A lényeg az, hogy a Fiú amikor önmagát megüresítette, és szolgai formát vett fel, akkor lett az emberekhez HASONLATOS formában. Olyanná vált, mint az angyalok között fellépő Fiú, amikor már nem dicsőitették őt, mert az ő alakja olyan volt, mint az övék, vagyis az angyaloké. És amikor HASONLATOSSÁ vált az angyalokhoz, majd később az emberekhez, még mindíg nem volt húsa és vére. Csak amikor megalázta magát, engedelmes lett a halálig, addig, amíg Isten által a halál kezére adatott, és meghalt, onnantól krisztus/felkent lett. Egy halott valakivé vált. Ezért van annyi polemizálás Márk evangéliumában, hogy ki is ő valójában: a felkent/krisztus, vagy a Fiú. 

 

Mindkét írásban a „forma-μορφῇ-morfi” fő szerepet játszik. A filippi himnuszban a preegzisztens lény, (a fiú) az Isten „formáját” (Fil. 2: 6) a szolga „formájára” (Fil. 2: 7) cseréli. Az Ézsaiás látomásban az alsó öt ég lakói formáját követi. (Ézs látomása 10:20: „… az ötödik mennyben alakította ki az angyalok formáját, és ők nem dicsérték őt, mert az ő alakja (μορφῇ-morfi) olyan volt, mint az övéik.”) Tehát formaváltásról egyfajta metamorfózisról van szó. Egyik formából a másik formába. Isten formájából az emberek formájába kerül a mennyei alak, és ebből az emberi formából, Isten által halálra adatva testesül meg.

 

Pál így gondolta a megtestesülést!!