"Tehát van két teljesen azonos gyökünk a KEV-és és a KEV-er szavunkban"

 

Mi van akkor, ha a kő az "eredetileg" kű? Akkor nincsen azonos gyökünk!?

Hogy kezeljük a köv-ér szót, ha a kev és a köv ugyan az, csak az egyik helyen keves, máshol meg köves a kiejtése a kő gyöknek?

Itt látszik, hogy teljesen értelmetlen és téves minden esetben szétválasztani magánhangzók alapján a gyököket.

 

KÉVE

(kö-e-ve v. kö-ev-e) fn. tt. kévét. Kicsinyezve: kévécske.

 

 

A kevés a kéve szó változata. Pontosabban lehet, hogy a kévécs-ke=kevés-ke, minthogy a kévécske eleve kicsinyítése a kéve szónak.

 

Egyébiránt mi köze lenne a kő szónyak a kevés szóhoz?

Valami nagyon nem stimmel!