Én azt mondom, elegendő két rendszer: Ka ahol A a vonatkoztatási test és Kb, ahol B a vonatkoztatási test. Kezdetben a 2 rendszer egymáshoz képest nyugalomban van, tehát mindegyikük sebessége a másik rendszerében 0.
Ekkor az indulásuk pillanata a specrel szerint is egyidejű, azaz nem lép föl az általad leírt „egyidejűség paradoxona”. Vagyis A indulása pillanatában azt látja, hogy B is ugyanabban a pillanatban indul és fordítva.
A specrel szerinti sajátidejük csak onnantól különbözne, amikor már mozognak egymáshoz képest. De mivel mindegyikük 2v-vel mozog a másik rendszerében, ezért találkozáskor mindkettőjük órája ugyanazt az eltelt időtartamot fogja mutatni. Az én értelmezésemben ez azt jelenti, hogy óráik szinkronban jártak az egymáshoz viszonyított mozgásuk alatt is. Hétköznapian fogalmazva, ugyanúgy telt az idejük.
Feltéve, hogy neked van igazad az „egyidejűség paradoxonjában”, a szimmetriából következően az óráikon eltelt időtartamok akkor is egyenlőek. Tehát ekkor sem juthatnak arra az eredményre, hogy másképp telt az idejük.
Várom a kritikádat.
A nagykutyának meg üzenem, hogy most meg P.Mobil koncertre megyek. :)
