"Erőforrás háborúk korába léptünk,"

 

Már sokkal korábban. Már a XX. század háborúi is, az I., de kiváltképpen a II. világháború is erről szólt,

mint élettér (lásd Hitler és a Harmadik Birodalom), vagy egyes meghatározó térségek feletti hegemónia,

mnt például a Csendes - óceán esetében Japán és az Egyesült Államok. És persze a korábbi konfliktusok

oka is valami ilyesmi körül forgott, mint például az ókorban a Földközi - tenger komplett térsége feletti uralom - hegemonia megszerzése (így Róma és Egyiptom közöttt mindenek előtt az egyipromi gabona ügyében), azután a középkorban, Távol - Keleten, a Japán Császárság és a Kinai Császárság / Mongol Kánság között,és ugyanígy az indisi Mogulok és a Perzsa Uralkodók Birodalmai között. És persze ebből

az újkori hódítások - gyarmatosítások idején minden konfliktus a leendő gyarmatok, mint potenciális erőforrások feletti uralom volt a tét szinte minden - Európán kívüli - földrészen - kontinensen. A tét és a

cél tehát azonos, csak és csakis az alkalmazott módszerek és a felhasznált - bevetett eszközök lettek

egyre durvábbak. És pontosan ez vezetett oda, hogy a minden kor - beli tudomány és technika is - kényszerűségből - ezt kellett kiszolgálja, azaz ez vezetett és vezet ma is oda, hogy a tudomány minden

egyes ténykedésének végeredménye valami - egyre borzalmasabb és hatásosabb fegyver fejlesztésében kulminálódott - kulminálódik. Ezért is lehet teljes joggal elmondani, hogy az ember - végsősoron - nem

más, mint Isten lehető leghaszontalanabb, leg-elborzasztóbb műve, akinek egész tevékenysége, bárhova - bármire céloz, végsősoron mindig a puszttást szolgálja.