"Ez jó, mert az egyidejűségek relativitása baromság."

 

Nem az.

Valójában a relativitáselmélet fundamentuma. Az az alapkő ami szögesen ellentmond az evolúciósan a szavannai dolgok kezelésére létrehozott emberi gondolkodásmódnak.

 

 

"Az a tény, hogy nem egyidejűnek érzékelsz két eseményt,"

 

Valójában nem lehet "egyidejűnek érzékelni" semmit. Ugyanis minden információhordozó dolog ebben a búvalb@szott realitásban véges sebességgel halad. Így aztán csak és kizárólag a befutott jelekből VISSZASZÁMOLVA lehet valamikről UTÓLAG megállapítani, hogy azok a MÚLTBAN egyidejűek voltak.

Csakhát a hang is (pláne a fény) olyan qrvagyors információhordozó az emberi érzékelés és reagálás sebességéhez képest, hogy amikor az emberi gondolkodásmódot az evolúció farigcsálta, akkor gyakorlati értelemben végtelen sebességűnek vette ezeket, így alakítva ki azt a hamis képet a gondolkodásunkban, hogy tapasztaljuk az egyidejűséget, és hogy a teljes környező világ a mi elménkkel együtt éppen most van a múltat a jövőtől elválasztó Most pillanatában.

De egy fenét.

 

 

"Összetéveszted a látszatot a valósággal.

Persze éppen ez a relativitás lényege."

 

Pont fordítva!

A relativitáselmélet lényege, hogy minden egyes mérés (látszat) egyformán a valóság. Csak más-más vonatkoztatási rendszerhez (relatíve) hozzámérve.

És persze, hogy nincsen kitüntetett vonatkoztatási rendszer, amihez mérve a dolgok "valóságosabbak" lennének mint bármely random vonatkoztatási rendszerhez mérve. Az összes reális vonatkoztatási rendszer egyenértékű.