Számos világvége jóslat látott napvilágot a bemutatott 1999.08.11-én létrejött, teljes napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus kereszttel kapcsolatban, de az ég egy adta világon nem történt semmi akkor, legfeljebb "csak" annyi, hogy 6 nappal később, 1999.08.17-én hajnali 3 órakor közel 40 másodpercig tartó pusztító erejű, 7,6-os erősségű földrengés rázta meg a törökországi Izmit városát és környékét, ami az észak-anatóliai törésvonal közelében helyezkedik el. Érdekesség kedvéért azért itt megjegyezném, hogy körülbelül ezen a területen haladt el az említett teljes napfogyatkozás árnyékának centruma.

 

Úgy döntöttem akkor, hogy kiderítem a bemutatott kozmikus kereszthez hasonló felépítésű keresztek korábbi és későbbi megvalósulásait. Aki rendelkezik ilyen kereső programmal, az tisztában van azzal is, hogy ez időigényes és kitartást igényel. Az elmúlt 4000 év vizsgálata folyamán 14 ilyen, azonos felépítésű kozmikus keresztet sikerült regisztrálnom:

 

 i.e. 1811.02.23.

 i.e. 1336.10.16.

 i.e. 928.09.06.

 i.e. 724.02.06.

 i.e. 451.05.18.

 i.sz. 299.04.17.

 i.sz. 364.01.20.

 i.sz. 639.05.08.

 i.sz. 910.08.07.

 i.sz. 1114.12.29.

 i.sz. 1388.04.07.

 i.sz. 1453.01.10.

 i.sz. 1726.05.02.

 i.sz. 1999.08.11.

 

 

Ezek majd a későbbiekben fognak jelentőséggel bírni.

 

Az ősi asztrológia szabályzói szerint a bemutatott kozmikus keresztek úgymond negatív hatásúak a Földre nézve, merthogy az égitestek egymással 90°-ot, 180°-ot zárnak be a zodiákusban, és a negatív hatásúnak tartott Mars, Szaturnusz és Uránusz planéták az említett feltételek mellett teljes mértékben képesek voltak a nekik tulajdonított hatásokat kifejteni.

 

Akkoriban sikerült behatóbban tanulmányoznom  a VIII. században héber nyelven megjelent "Toledoth Jeshu" címmel megjelentetett kiadványt, amit a heidelbergi egyetem héber nyelven tudó és azt kutató professzora, Johann Andreas Eisenmenger (1654 - 1704) fordított le németre, és az "Entdecktes Judenthum..." című kétrészes terjedelmes munkájának első részében (105 - 108., 155 - 158., 170 - 180., 284-288. old.) hozott nyilvánosságra.

 

Itt olvashatunk a héber kabbala féltve őrzött titkáról, a Schemhamphoras-ról (a könyvben  Schem hammphorasch), "Isten 72 szelleméről", ami a szerző mesés fantáziája szerint Jézust szakrális tulajdonságokkal ruházta fel, miután jogtalanul eltulajdonította annak titkát a jeruzsálemi Templom belső szentélyéből, a "Szentek Szentjéből", ahol a vallási legendák értelmében a Dávid által talált kövön a frigyláda helyezkedett el.