"Ez önkényes és hibás értelmezés.     Nem derül ki az önálló LAPOZOK szóból hogy hányat  lapozok."

Saját magad cáfolod: Ha egyszer nem derül ki, hogy hányat lapozok, akkor - ahogy írtam -meghatározatlan számban, azaz sokszor megtehetem azt. Ebben nyilván az egyszeri eset is benne van, de nem ez a jellemző. Már sokszor szóltam, nem a kivételekből kell kiindulni!!!

 

"2:  A felsorolásod  első két  kategóriája is mind főnév,  és mind személyt neveznek meg."

Nem igaz. Csak az első kategóriában levők a kizárólagos főnevek. A másodikban levők pedig igék és egyben főnevek. Az a lényeges ebben az 1. kategóriában, hogy ezek a főnevek mindegyike új keletű szó, legalább a fele egy-két száz éves csupán és zöme foglalkozásokat jelent.

 

"Illetve ott már bekeversz 1-2 eleve igét is..."

Nem 1-2 van ott, hanem mind ige, a többsége lehet főnév is, kettő pedig csak igeként használható: elenyész, hevenyész.

Ebben a kategóriában olyan igék/főnevek vannak, melyek a korai időszakban még nem jelentettek foglalkozást, mert a tevékenységek még nem különültek el egymástól.

Ahhoz, hogy a tevékenységek elkülönüljenek egymástól, és az emberek egy-egy munkára szakosodjanak már egy jóval nagyobb közösségre volt szükség a 10-20 fős hordáknál

Tehát abban a korban a HALÁSZ nem jelentett többet, mint azt, hogy valaki halat fog, vagy valakik halat fognak, halásznak. Nem nevezhették "halász"-nak, mert nem az volt a foglalkozása, ugyan olyan tagja volt a közösségnek, mint bárki más. Az idő múltával (több ezer év) a közösség létszámának jelentős megnövekedésével egyben az árucsere megjelenésével lehetőség nyílt  a tevékenységek szétválására és sokan olyan munkából vették ki részüket, amihez jobban értettek, amire rátermettebbek, amiben ügyesebbek voltak.

Ebben a korszakban a HALÁSZ  szó ráragadt a tevékenységet rendszeresen folytató személy(ek)re, s így lett belőle foglalkozást jelentő főnév. (lásd: 2. felsorolás) A mai korban pedig már többnyire foglalkozást/életvitelt jelentő képzőként használjuk az -ász, -ész képzőt. (lásd: 1. sz felsorolás)

Ugyanakkor ma is használjuk igeképzőként, ha egy cselekvést árnyaltabban akarunk kifejezni. (lásd: 3. felsorolás)

Nos, ez az elképzelés logikus, észszerű magyarázatot ad arra nézve, mi volt az eredeti funkciója, és milyen fejlődésen ment keresztül az -ász, -ész képző.

Fordított eset teljesen kizárható. Ugyanis nem tudod megmagyarázni, hogy egy főnévképzőből hogyan lett igeképző. Ti. ahhoz először valakinek halászni (ige) kell, hogy később, mikor rendszeresen ezzel foglalkozik halász-nak (főmév) nevezzenek.

 

"Ez  sem igaz,  kettőig már az egész kicsi gyerek is hamar eljut és nem a sokkal azonosítja."

A kicsi gyerek a szüleitől tanulja az alapvető számokat, ha nincs a tanulásra mód és a szükség nem készteti az embereket, nem fognak "maguktól" számolni.

"az ausztrál bennszülött nyelvek jelentős része például a kettőnél több dolog között szavakkal nem tesz különbséget.
A pirahã ennél is különlegesebb: néhány másik amazóniai nyelvvel együtt teljesen anumerikus, vagyis egyáltalán nincsenek számai. Két mennyiségre vonatkozó szavuk van, de ezeknek is változhat a jelentése: a hói helyzettől függően néha egyet, néha egy párat jelent; a hoí pedig néhányat."

Ennek oka a szükségesség hiánya:

"Igaz, hagyományosan nem is nagyon van számokra szükségük. Vadászó-gyűjtögető életmódot élve, csekély anyagi javakkal rendelkezve, a pénzgazdaságon és az órával mért időn kívüli világban nincs szükségük szigorú könyvelési rendszerre." - azaz számok ismeretére.

"...Az eredmények alapján a kutató arra következtet, hogy a számolási képességekhez elengedhetetlenül szükséges a nyelv. Eszerint, ha a számokra nincsenek fogalmaink, nem is tudjuk, melyik a több és melyik a kevesebb."  - Tehát a "sok" egy olyan fogalom, ami meghatározatlan mennyiség.

https://index.hu/tudomany/til/2018/05/22/hogy_tud_egy_nep_szamok_nelkul_elni/

Nekünk ilyen őskori köülmények közt kell a gyökök, toldalékok eredeti jelentését keresni, s nem a mai kor "szóhasználatából" kell kiindulnunk.