"Lapozok most 168-at hogy  mögé beszélhesd ezt  a "sok"-at,   tehát  én lapoz-OK.   Jó,  de ha Józsi  LAP-OZ  168-at  akkor már nála nem sok ?.))    Igei személyragok ezek,  nem mennyiségjelzők  basszus.))"

Ami egynél több, az bárki számára sok. A SOK olyan kifejezés, ami az egynél több-re vonatkozik, függetlenül a darabszámtól.

Azok az emberek, (törzsek) akik nem ismerik a számokat csak két szót ismernek, az egyet és a sokat.

 

Nem tudom, mi nem érthető a magyarázaton:

Lapozom: Azt jelenti, hogy azt az EGY könyvet lapozom,

Ha írom a levelet, akkor azt az EGY levelet írom,

ha olvasom a könyvet, akkor azt az EGY könyvet olvasom. Eddig érthető?

Ellenben:
Amikor lapozok, akkor lapok tucatjait forgatom,

amikor írok, akkor nincs meghatározva, hogy mennyit írok, írhatok akár száz levelet, vagy száz oldalt is, azaz sokat.

és amikor olvasok, nincs meghatározva, hogy mennyit, nem egy könyvet, mert akkor azt úgy kell mondani: olvasom...

Tehát vagy lapozom, írom, olvasom azt az EGY konkrét dolgot, ha meg lapozok, írok, olvasok, akkor nyilván egynél többet is, tehát sokat. 

 

"3: Már megmondtam  hogy ezek főnevekre készültek  el képzésre,  és  messze  időben megelőzte az igei  használatot."

Tényleg megmondat, csak semmivel nem igazoltad. Én is megmondtam, s bizonyítottam is. A kettő közt van némi különbség....

Ezek mind foglalkozások, és a foglalkozások megnevezése mindenképp későbbi eredetű.

 

"Utánanéztem és így van."

Oszd meg a forrást, mert én nem tudok róla, s szeretnék a dolog végére járni, bárkinek is legyen igaza.

 

"Eleve az így képzett főnevek kis százalékánál  alakult ez csak  ki sokkal később  időben."

Mármint az, hogy csak főnévként használatosak?

Kigyűjtöttem (remélem) az összes -ász, -ész végű szavunkat

 

1./ Többségében főnévből képzett főnevek, (kivéve szabász, távírász, szülész) melyeket nem lehet igeként ragozni:

hidász, nyomdász, gazdász, csillagász, fogász, jogász, fohász, juhász, kohász, olimpiász, firkász, árkász, kanász, aknász, borász, fodrász, cukrász, éhenkórász, utász, lovász, hangyász, gyógyász, szőlész, sebész, csibész, rendész, erdész, gégész, régész, méhész, lelkész, fülész, szemész, bámész, tehenész, zenész, történész, cipész, színész, gépész, térképész, fényképész, tengerész, ékszerész, látszerész, gyógyszerész, tűzszerész, műszerész, bölcsész, kertész, ítész, építész, nyelvész, révész, lövész, füvész, bűvész, művész, vegyész, ügyész.

szabász, távírász, szülész,

63 db.

 

2./ Főnévből képzett igék/főnevek:

gombász, vadász, barlangász, horgász,  halász, rákász, pákász, solymász, tornász,  madarász, agarász, bogarász, böngész, cserkész, fürkész, csempész, egerész, elenyész, hevenyész.

16 db.

 

3./ Igéből képzettek igék, melyeket nem lehet főnévként ragozni:

kurkász, vakarász, kaparász, gagyarász, futkorász, kotorász, hajkurász, hajhász, szaglász, markolász, dalolász, karmolász, kacarász, legelész, heverész, heherész.

19 db.

 

Amint látod az 1. pontban felsoroltak a sokkal későbbi időben kialakult foglalkozásokat/életmódot jelentő szavak, így sokkal több van belőlük.

Nem kis százalékot képviselnek, hanem a jóval nagyobb többséget.

 

"Az  ÍJÁSZ  amúgy ÍJÁSZ--KODIK  képezne igét ,  és  ez  bármilyen főnévre rátehető."

Akkor is használható igeként, ha nincs mögötte a -kodik igeképző

 "az íjászik és az íjászkodik egyaránt használatos"  https://e-nyelv.hu/2011-08-27/ijaszik-ijaszkodik/

"Egyébként sem tudod igeként ragozni az érintett szavak 80-90 %-át,  persze  mivel főnevek eredetileg..."

Az érintett szavak 2/3-át (és nem 80-90 %-át) nem lehet igeként ragozni, mert azok mind későbbi keltezésű foglalkozás/életmód jelentésűek. Ezeknél a szavaknál valóban főnévképzőként szerepel az -ász, -ész képző. 

De mi a gyökök (beleértve a toldalékokat is, mivel azok is gyökök, méghozzá a legősibbek) eredetét, eredeti jelentését keressük, és nem a mai értelmezésükre, besorolásukra vagyunk kíváncsiak.