"A főnévből képzett  --ÁSZ  és --ÉSZ  képző,  amivel mi most foglalkozunk.   Az igére írt kapar--kaparászás az nem ide való,  meg a társai."

Miért nem valók ide? Azok végén nem -ÁSZ képző van?

 

"Ahogyan a  lapoz-OK   toldaléka sem összekeverendő a   lap-OK  toldalékával.   Pedig OK mindkettő,  de teljesen más a  funkciójuk."

Nem egészen... Noha az egyik személyrag, a másik pedig a t.sz. jele, kell, hogy legyen kapcsolat közöttük, s ha gondolkodunk egy kicsit, akkor van is:

     Főnevek után az -ok a tsz. jele, ez rendben is van.

Igék után az 1. sz. 1. szem. ragja, amiből kettő van: Egyik az -m a másik a -k. Mi a különbség a kettő között?

     Az -m a tárgyas ragozás ragja, azt jelenti, hogy pl. írom a levelet. Éppen azt az egy levelet írom..

     A -k az alanyi ragozás ragja ahol a cselekvés általánosságban értendő, azaz több levelet, több oldalt írok, kvázi folyamatosan, sokat írok. (nem szó szerint értve a folyamatosságot)

Ebből azonnal ki is derül, hogy az igerag és a t.sz. jele közt tartalmi kapcsolat van, hiszen mindkettő "sok" jelentésű.

Ezt igazolja mindkét változatban a többes sz. ragjai végén levő K hang is, hiszen többen végzik a cselekvést.

 

"A főnévből  főnév -ÁSZ és -ÉSZ  toldással készült szavaink,   ahogyan azt egy szép nagy listával bemutattam,  mindig egy  személyt  jelenít meg,"

Ami természetesen nem igaz! Így nem! Legföljebb úgy, hogy "sokszor egy  személyt is megjelenít,"

Felsoroltam a litádból azokat, melyek igék (is):

VADÁSZok, HALÁSZok, BÁNYÁSZok, HORGÁSZok, CSEMPÉSZek, TORNÁSZok, IJÁSZok...+ MADARÁSZok, GOMBÁSZok, BARLANGÁSZok, HAJHÁSZok, KURKÁSZok, PÁKÁSZok, RÁKÁSZok....

Az -ok itt nem a többes szám jele, hanem igerag.

 

Úgy látom C-F megjegyzését is figyelmen kívül hagytad, csak tudnám, miért?

""~ÁSZ, vékonyhangu párhuzamos társa ~ÉSZ, név- és igeképző,"

 

"az ominózus  szavaink  mindig főnévként is  vannak használva a szövegkörnyezetekben,  és egyáltalán nem igei  minőségben."

Magad írod, "hogy: főnévként IS vannak használva"

Tehát igék is egyben.

Nyilván főnevek, ha akként használjuk őket, és igék, ha igeként.

És azt se felejtsd el, hogy CSAK az újabb (egy-két száz éves) szavakat nem lehet igeként sem ragozni, sem használni...

 

Nem értem, miért nem látod a leírtakat?

Vadászok,

vadászol

vadászik,

vadászunk,

vadásztok,

vadásznak.

Ha megfeszülsz, ez akkor is igeként van ragozva, tehát ige.

C-F is pont ezt írja.

Halász, vadász, stb. ősi szavaink, s ezek igeként ragozhatók, s eredetileg CSAK igék voltak, olyan emberre vonatkoztak, akik éppen vadásztak. Később, mikor foglalkozássá vált ez, vagy valamilyen tevékenység, azaz csak vadászattal foglalkozott valaki (munkamegosztás megjelenése) akkor vált főnévvé is az -ász képzővel alkotott ige.

Ezt a történeti folyamatot sem látod?

 

Nem értem, miért nem egyszerűbb azt mondani: "Jé tényleg."