"Olvassad figyelmesebben a 190. bejegyzésemet. Caesar meggyilkolásával kapcsolatosan egy napfogyatkozást emlegettek, ami nem történhetett meg i.e. 44-ben...,"

Olvassad figyelmesebben a 195. bejegyzésemet. Az ókori történetírók a nekik szimpi szereplőknél mindenféle kozmikus jelenéseket írtak, a nekik útálatosaknál meg azt, hogy még életében minden szembejövő leköpte őket.

Erre szép példa Nero császár, akit a keresztény történetírás tett (hamisan!) a patás ördög megtestesülésének, pedig csak egy eléggé excentrikus, de a plebs által szeretett uralkodó volt, aki még a nagy római tűzvészt is eléggé profin lekezelte, meg a rákövetkező újjáépítést. (Persze a keresztény szerzők kígyót-békát írtak róla, mivelhogy éppen a korakeresztények világvégeszektáját találta meg bűnbaknak a tűzvész magyarázatául.)