"Ezek az adatok tehát kizárják azt a lehetőséget, hogy amennyiben Julius Caesar-t március idusán (15-én) ölték meg 23 szúrt sebet ejtve rajta, ez egy napfogyatkozással esett volna egybe, vagy annak tájékán napfogyatkozás lett volna megfigyelhető."

Gondolom felvilágosítalak: az ókori történetírásban bevett szokás volt, hogy a szerző által tisztelt és csodált személy életét hatalmas kozmikus jelenések kísérték, míg ha a szerző által utált vagy megvetett a személy, akkor azt írták róla, hogy csak elkaparták az útszélén egy ködös éjjelen, és azóta minden arrajáró ráköp a sírjára.

Az ilyen "szerzői elfogultságok" kisilabizálása és helyrerakása például a történelemtudomány kutatóinak a fő feladata.