"És amikor a VADÁSZ főnév VADÁSZIK lesz, akkor igeképző, persze jelöli a személyt is, de ettől még igeképző is esetünkben, mert főnévből lett igénk."
Ezt már egyszer megbeszéltük...
A mai definíció szerint - jelen esetben - a szó töve a vadász. Ehhez kapcsolódik az -ik 1. sz. 3. szem. ragja (nem képző, hanem rag).
A szótő (vadász) ige kell, hogy legyen, különben nem lehetne igeként ragozni. Én vadászok, te vadászol, ő vadászik...
Egy főnevet nem lehet így ragozni: én pohárok,/pohárom, te pohársz/pohárod, ő pohár/pohárja... (Alanyi és tárgyas ragozásban)
Ez ugye, világos.
A vadász szó - bármennyire is furcsa, - kétséget kizáróan ige. Tehát nem is szükséges külön igeképzővel ellátni.
Nézzünk néhány példát ahol az -ász toldalék határozottan igeképző: szaglász, toklász, kaparász, hadonász, gagyarász, kotorász, hajkurász, vakarász,...
Pedig az -ász toldalék főnévképzőnek van kikiáltva. Hibásan! Nézzük miért:
A felsorolt szavak mindegyike - kivétel nélkül - rendszeres, vagy folyamatos cselekvést fejeznek ki. Nem egyszerit, mint a szagol, tokol, (tokl), stb...
A vadász is ebbe körbe tartozik, hiszen rendszeresen foglalkozásszerűen lövi a vadat. Ez önmagában egy cselekvés, egy rendszeres cselekvés.
A halász ugyan az. Foglalkozásszerűen fog halat. Lásd még: cukrász, fodrász, rákász, hangyász,
Miután ezek a cselekvések foglalkozáshoz, életvitelhez kötődnek, így a cselekvőre vonatkoztatva "főnevesültek", főnévként kezdtük el használni..
"tehát azzal érvelni hogy az igeképző hangja ezt jelenti az nem elfogadható. Ugyanis a hangkészletünk fele igeképzésben biztosan részt vesz. Akkor mind ezt jelentené?."
1./ A gyökeink döntő többsége (a mássalhangzóra végződők java része) alapjában véve ige. Több ezer gyökünk van, és ezekhez csak alig tucatnyi igeképzőt (hangot) használunk...
2./ A gyökök/szavak végén levő hang - rendszerint mint igeképző - a mozgásra jellemző hang utánzója, azaz a hangok különféle mozgásokat jelentenek, s ennek megfelelően kerültek a gyökbe, illetve ennek megfelelő mozgások igeképzői. Más szóval, az igeképzőként használt hang jelentése jellemző arra a mozgásra, amit képeztünk vele.
Pl: lehe-l, fele-l, éneke-l, zené-l, beszé-l, mesé-l... Ezek a szavak kivétel nélkül légies, könnyed mozgásról (cselekvésről) szólnak.
Az -ász -ész toldalék inkább a folyamatosságról, a rendszeres , nem nagy megterhelést igénylő (nem erőteljes) cselekvések kifejezője.
A -g, -gat -get, gyakran megszakadó, ismétlődő cselekvés képzője.
A vére-z, ére-z, képe-z, léce-z, haja-z, vaja-z, nyála-z, fogalma-z... szavak az előbbieknél erőteljesebb egyszeri mozgásokról szólnak.
hada-r, vaka-r, kapa-r, csika-r, aka-r, csava-r, zava-r... szavak mindegyike - kivétel nélkül - erőteljes, dinamikus mozgásokat jelölnek.
Stb...
"Nem az igeképző utánozza a szél hangját teszem azt, hanem maga a szótő: FÚÚÚ és ebből FÚJ J sehogyan sem utal a szélfújásra,"
A szél hangját itt a FÚ ősgyök adja. Nem szükséges hozzárakni a J hangot. A J hang jelentését még nem jártam körbe...
"Hoztam 4 szeles igét, 4 féle igeképzéssel : 1: J hang. 2: (V)-ÍT 3: --OG 4: KOD
Semmi köze a szeles hangokhoz"
Miért lenne? A J nem a szél, levegő hangja, az ÍT sem az, és a másik kettő sem.
A szél, pontosabban a gyorsan áramló levegő hangja az S , SZ. Van ilyen hang a szavak végén? Nincs. Akkor mit reklamálsz? (képzőkről van szó)
"és nem a hangutánzó gyökökhöz igazodnak a képzők mibenlétei, eleve négyféle is esetünkben."
Az S és az SZ a szél hangja, Milyen mozgása van a szélnek? FOLYAMATOS, nem túl erős. Mit fejez ki ez a két toldalék? Folyamatos, nem túl nagy erő kifejtését igénylő cselekvést. Lásd: vadá-sz, halá-sz, árú-s, kapu-s, fazeka-s...
Ezzel szemben a hordá-r, vaka-r, kapa-r, csava-r, zava-r... sokkal dinamikusabb mozgásokat jelenítenek meg, mivel az R hang az ilyen jellegű mozgások hangja. Nem véletlen, hogy éppen ez a hang - és nem az L, vagy S, vagy Z került a gyökbe, vagy toldalékként a szó végére. Pedig kerülhetett volna, csak éppen nem "illene" oda.
Lásd még a fenti példákat is.
"Viszont attól még érdekes kérdés lehet az igeképzők esetleges jelentései ha vannak nekik és nem pusztán csak erre a célszerepre vannak, amit valószínűsítek én is. Ezeket szisztematikusan érdemes volna átvenni, vagyis támogatnék egy efféle ötletet..."
Abban mindenképp biztosak lehetünk, hogy a toldalékok nem véletlenül lettek kiválasztva az adott szerepre, valamilyen oka mindenképp van annak, miért pont az a hang került a szóba.
Az is biztosra vehető, hogy a toldalékolás az összetett szavak mintájára készült, csakúgy, mint a két-háromhangú gyökök esetében is tapasztalható.
Ti. a háromhangú gyökökben is ugyan az a jelentése egy-egy hangnak, mint amikor toldalékként szerepel. Lásd: Fúr-csavar, túr-kapar, ver-teper... Miért? Mert már a gyökben is hasonló a funkciója. Valamilyen sajátos mozgást fejez ki. Lásd: űz, fű, főz, ráz, húz, illetve felez, haboz, áraz, hámoz, élez, fékez....Mindben "igeképző" a Z hang, s mindig hasonló jellegű mozgásra utal, egyfajta jellegzetes mozgást jelenít meg bennük a Z hang. Olyat, mint a zümmögés, mely nem szakaszos, hanem folyamatos, kicsit "karcos", azaz nem olyan lágy, mint az L hang, a levegő hangja, de nem olyan erőteljes, mint az R.
Egyébként én is támogatom az ötletet... Nagyon sokat lehetne belőle tanulni. Ti. ezek a toldalékok többnyire egy-két hangú ősgyökök, amik változatlanul megtartották jelentésüket, hiszen itt átvitt értelmezés nem jöhet szóba, ami sokszor nagyon megnehezíti egy gyök eredetének kutatását. Ugyanakkor a hangok jelentéséről is meglehetősen pontos képet lehet kapni.
