"Az Ó a csodálkozás hangja, az Á az elutasításé."

Más érzelmi állapotokra is pont ezeket használjuk.

Az ó a csalódásra is érvényes, az á a felismerés, de éppenséggel a csodálkozás hangja is lehet.

Közel sem úgy áll a dolog ahogy azt előadod.

"Márpedig azok, mert ezeket az érzelmeket ezekkel a hangokkal fejezzük ki. Ez tény kérdése."

Ezeknek a hangoknak a használata nagyrészt társadalmi, szociális tanulás révén olyan, amilyen.

Az indulatszavak nagyon eltérőek a különféle nyelvekben és ezek a hangok éppenséggel indulati hangok. Miért pont ezek volnának kivételek a változatos használat alól?