Vasárnap sem maradtam kiállítás nélkül, sőt!  Az  Akva-terra vásárral kezdtem.

Belépve csak kapkodtam a fejem, annyi látnivaló akadt. Elsősorban hüllők, néhány kétéltű is. A kígyók általában elég kicsik voltak, egyikük nagyjából akkora, mint egy átlagos földigiliszta, viszont a színösszeállításuk mindegyiknek nagyon szép. Az is meglepett, hogy mennyire csillog a szemük, ha nem is mindegyiké, de a legtöbbjüké.  A gekkók és a kamélonok is szép számban képviseltették magukat, és akadt néhány igen érdekes gyík is. Az egyiküknél azt hittem, hogy vedlik, de aztán rájöttem, hogy valami lebenyféle, ezt kiterjesztve igyekszik gyíkocskánk nagynak és félelmetesnek látszani. Volt viszont egy kedvenc kígyófajtám, a tojásevő kígyó. Mellette egy-egy fürjtojás hevert, Ez a kígyó sem volt valami nagy, el nem tudom képzelni, hogy is tudta lenyelni, de a jelek szerint megoldotta! Ha valaha is kígyót tartanék, akkor ez a fajta lenne! Nem kell takarmányállatot tartani mellette.

Aztán láttam néhány békát, az aprócska, csodás színű nyilméregbékákat, de itt is akadt egy kedvencem, ez egy nagyobbfajta béka volt, a dobozára az apricot szót írták, és meg kell adni, a színe ezt tökéletesen indokolttá tette!

Aztán sorra kerítettem a kis szőrösökre, bár egy részük inkább tüskés volt, igen, a törpesünökre gondolok, nagyon tetszenek nekem!  Egy részük a hálózsákjába húzódott, de jó néhányan fent voltak, és hagyták magukat simogatni, amit persze illő óvatossággal tettem. Itt is volt újdonság, éspedig a madagaszkári sün, a tanrek. A kiállítója elmondta,  hogy a kis jószág remekül mászik fára, ha egy ízletes kukacot vagy pláne madárfészket szimatol,  A mászást rögtön be is mutatta, sünike a hátsó lábaival kapaszkodott a gazdi tenyerébe, és úgy lógott. Nem kényszerítették rá, magától helyezkedett el így. A kiállító pedig óvatosan aláhelyezte a másik tenyerét, mert ami biztos, az biztos.

Jó néhány táplálékállat is akadt, egér, patkány, no meg ilyen-amolyan rovarok, illetve lárvák. Akadt néhány tengerimalac is, őket persze házikedvencnek szánták, ugyanúgy, ahogy a törpenyulat is. A név találó, mert kb. akkora volt, mint a mellette lévő tengerimalac.

Aztán elbűvölve figyeltem az ecsetfarkú peléket. Akkorák, mint egy fehéregér, de sokkal, de sokkal elbűvölőbbek!  

A halakat néhány szépséges betta (sziámi harcoshal) képviselte, de akadt néhány tarisznyarák is, de ezen fajták közül legjobban a remeterák tetszett, ebből is jó néhány akadt, mindegyikük egy csigahéjban lakott. Akadt teknős is, főleg szárazföldi, ezek valami pitypanglevél-félét rágcsáltak. Viziteknős is, de ebből jóval kevesebb.   Örömömre növényeket is láthattam, de hősi lélekkel megálltam, és nem vettem belőlük. Csodás, trópusi növényekkel berendezett terráriumot láttam, kúszónövényekkel és broméliával, olyan szép volt, hogy a hüllőhöz nem is ragaszkodtam volna!

Miután kigyönyörködtem magam, továbbindultam a következő kiállításra.