"Akkor az ó meg az á az mi?"

Nem ismered az anyanyelved? Ne is haragudj, de ilyet kérdezni....?

Az Ó a csodálkozás hangja, az Á az elutasításé.

 

"Ezeket nem lehet ilyen egyszerűen és kutyafuttában megállapítani."

Aki ismeri a magyar nyelvet kapásból rávágja...

 

"A magyarban van némi létjogosultsága, de te most úgy állítod be ezeket a hangokat, mintha az emberiség ősi indulathangjai lennének."

Márpedig azok, mert ezeket az érzelmeket ezekkel a hangokkal fejezzük ki. Ez tény kérdése.

S miután ezek egyhangú ősgyökök, ezért a legősibb "szavaink".

 

"Ennek vajmi kevés az alapja."

Ennek az az alapja, hogy a beszéd a legegyszerűbben kiejthető hangokkal kezdődött, amiknek az "ember" már valamilyen jelentést tulajdonított. Ezek a hangok pedig kéltséget kizáróan magánhangzók voltak. Ui. a mássalhangzók nagy többségének kiejtése nem is olyan könnyű feladat. Van amelyiket  néhány mai ember sem tud megtanulni... - Pedig tanították nekik, mégsem megy... A beszédhibások többsége a magánhangzókat  ki tudja ejteni, de a mássalhangzókat nem, vagy csak hibásan.