Az --IK az igerag és igeképző is egyben. ZIK és SZIK megnyilvánulási formái is vannak. És amikor a VADÁSZ főnév VADÁSZIK lesz, akkor igeképző, persze jelöli a személyt is, de ettől még igeképző is esetünkben, mert főnévből lett igénk. Enélkül nem volna ige. Persze ez a szóelem igére is rámehet.
Most sem tudok mást mondani mint megannyiszor : az ige természete hogy eleve cselekvés és ezáltal leggyakrabban mozgás, tehát azzal érvelni hogy az igeképző hangja ezt jelenti az nem elfogadható. Ugyanis a hangkészletünk fele igeképzésben biztosan részt vesz. Akkor mind ezt jelentené?.))...
Nem az igeképző utánozza a szél hangját teszem azt, hanem maga a szótő: FÚÚÚ és ebből FÚJ J sehogyan sem utal a szélfújásra, de annál inkább a hangutánzó FÚÚÚ . Ez a szótő fejezi ezt ki hitelesen.
SÜÜÜÜÜ --VÍT most a szelünk. Nem az igeképző fejezi ki a hanghatást ! Vagy szerinted a --VÍT dologból bármi erre utal?)) Nyilván nem, mert a szótő ennek a kifejezője, a SÜ azaz SSSÜÜÜÜ a lényeg, ezeket halljuk valójában.
De ha HURR-OG, akkor sem a toldalék jeleníti meg a történéseket, hanem a HURRR szóelem ! az --OG a gyakorító igeképzést fejezi ki, közvetlen rokona a többesszámnak, de főnevekre --OK megy rá, igéknél meg X-G megy rá.
CSAP-KOD is olykor a szél. Nem a szó végi --KOD jeleníti ezt meg, hanem a CSAP szavunk.
Hoztam 4 szeles igét, 4 féle igeképzéssel : 1: J hang. 2: (V)-ÍT 3: --OG 4: KOD
Semmi köze a szeles hangokhoz és nem a hangutánzó gyökökhöz igazodnak a képzők mibenlétei, eleve négyféle is esetünkben.
Ugyanakkor van 4 szótövünk, ami nagyon is kifejezi hangutánzó módon a szeles eseményeinket : CSAP, SSSÜÜÜ, (SÜ röviden), HURR, és a FFFÚÚÚ , a szemléltetésképp így írva. Ezek mutatják a valóság hangjait. LEH-EL esetén sem az --eL igeképzés fejezi ki a dolgot, hanem a szótöve.
Viszont attól még érdekes kérdés lehet az igeképzők esetleges jelentései ha vannak nekik és nem pusztán csak erre a célszerepre vannak, amit valószínűsítek én is. Ezeket szisztematikusan érdemes volna átvenni, vagyis támogatnék egy efféle ötletet...