"Viszont  a "fogadós/vendéglős"  vagyis pontosabban CSAPOS/CSAPLÁROS  szavak latin és ógörög  megfelelőit még szótő  szintjén sem  találja  meg az ÚESZ,  mert itt a CSAP  szóból képződött minden."

Nyilvánvaló. Ezen nem lehet vitázni.

 

"Az ógörög  gyakran a CS  kezdetű szavainkat  K-ra írta meg,  mikor épp nem T-re tette ezt meg"

Érthető, hiszen a CS hang  is egy hangutánzó, éppúgy, mint a K, vagy a T, az L, a P....

A KAP és a CSAP, de ide sorolható a TAP(og) LAP, NAP, PAP is, rokon gyökök, miután az A és a P hangjuk közös.

Maradjunk a K és P és T hangnál.

A K hang egy közepesen erőteljes, ugyanakkor pillanatszerű esemény/cselekvés hangja. Gondoljunk arra, mikor egy kődarab leesik és Koppan.

A T szintén pillanatnyi hang, viszont mindkettőnél tompább, hiszen a földre eső/tett tárgy hangja.

A CS hang is lényegében hasonló, csak sokkal lágyabb, nem olyan "kemény" dolgok ütközésének a pillanatnyi hangja.

Ugye, a víz lágyan CSobban és nem Koppan, mint a kő, ugyanakkor mindkettőnek élesebb hangja van, mint a T-nek.

Mi így hallottuk, és így is ragadt meg a nyelvünkben. Ki tudja miért, talán más területek szóalkotói úgy gondolták , hogy a megnevezni kívánt dolog valamelyik jellemzője a CS hang jelentésével fejezhető ki, vagy fordítva, esetleg T hanggal...

 

"És az ominózus  KAPÉLOSZ  (kocsmáros)   így  a CSAPOLÓ(S) képzetű szavunk lesz..."

Nekem inkább a KAPÁLÓS jut az eszembe... De ez hülyeség... Mert a csapos nem kapál...