Örülj neki, hogy van.

Árnyékot, békét ad. Ülhetsz alatta az unokáddal majd, játszhattok!

Ne akarj fű-sivatagot.

 

Bocs, hogy belevau, tudom közöm nincs hozzá - de a szívem sajog, ha egy szép, egészséges fát kivágnak.

 

Ahogy az öregeink mondták: Diófát az ember nem magának, az unokáinak ültet.

Ez vagy 30-40 éves...

 

 

(Pesten volt egy házam. A nagyapám ültetett egy diófát. El kellett jönnünk, de a vevővel megígértettem, hogy a fát megkímélik. És úgy lett! Az egyház vette meg - hozzácsapták a meglévő kertjükhöz - ma iskola udvar. Nyáron alatta játszanak, hűsölnek a gyerekek. Ha csak arra járok - arra fordulok, hogy lássam.

Tudod milyen jó érzés? A házunkat elbontották, de méterre a helyén épült az új, ma tanári, ebédlő.

A fa maradt...)