A Katolikus fordítás és más tradicionális fordítások a verset úgy adják vissza, hogy Krisztus mindenek fölött áll, aki „mindörökké áldott Isten.” Ezzel szemben az Új Világ fordítás és más, Krisztus istenségét megkérdőjelező fordítások Krisztus és Isten között különbséget tesznek a mondatban."
A fordításnál figyelembe kell venni hogy a szövegben melyik Krisztoszra történik utalás.
A az Égből alászálló alászálló és az ember Jézus testével eggyé váló Khrisztosz Istenről,
vagy a Názáreti Jézusról,aki emberként született és ember is maradt, aki a Khrisztosz nevet
a halála után kapta.
A názáreti Jézus figyelmeztette a tanítványait, hogy benne lakik az Atya,és a beszédek,amelyeket
mond a benne lakozó Izrael Istenének és Atyjának akaratából mondatnak ki.
Amikor Péter Isten fiának nevezi Jézust,Jézus utal arra, hogy a Benne lakozó Istent az Atya jelentette
ki ezt neki. Különben Péter honnan tudhatta volna másként, hogy az ember Jézus testében Isten lakozik. Pál apostolt a már feltámasztott Jézus hívta el. Tehát ő magától a feltámasztott Jézustól szerzett tudomást arról,hogy haláláig benne a Khrisztosz Isten,Izrael Istene és Atyja lakozott.
Ezen felül Pál állandó kapcsolatban volt a Szentszellem Istennel. Pál be is azonosította a Názáreti Jézus testében lakozó Megváltó Istent Khrisztoszt a zsidókhoz írott levelében,mint az Istent,akit Istene felkent,mint az Istent a Teremtette az Egeket és a Földet.
A kérdés az, ha elvárható-e olyan fordítóktól,akik egy olyan egyház megbízásából fordítottak,akik
más Krisztoszban és más Istenben hittek,hogy igazul fordítsanak?
A Római Egyházról I.Damáz Pápa idejétől elmondható,hogy Jeromost ő bízta meg azzal, hogy
az apostolok írásaiból készítsen egy újabb latin fordítást,amely jobban igazodik majd az egyház akkori dogmáihoz. Mivel a Római egyház dogmái Káldi György fordításának 1626-ban történő megjelenéséig
bővültek,a magyar fordítások nemcsak az eredeti görög szövegtől térnek el,hanem Jeromos latin fordításától is.Jeromos fordításának idején még nem létezett az ember szelleme ,görögül "pneuma"
tagadásának a dogmája ,ami csak a viennei zsinat( 1311. okt. 16.–1312. máj. 6.: a 15.) után vált a Római Egyház tartós dogmájává. A zsinat tulajdonképen egyéb, más kérdések mellett kizárja a Jeromos fordításában a pszükhétől(lélek) és a testtől (szarx) elkülönített szellem (pneuma) létezését.
A zsinat határozata kimondta, hogy az ember etstén és az értelmes lekén kívül a harnadik tényezőnek a szellemnek helye nincs. Ezt a definíciót az 5. lateráni zsinat 1513-ban kelt dogmája megerősíti, hozzátéve, hogy az értelmes lélek halhatatlan és minden emberben különálló. Utóbbi állítás az averroizmussal (a cordobai muszlim filozófus, Ibn Rushd/Averroes, †1198 tanításával) szemben született, amely szerint az „értelmes lélek” minden emberben közös.
https://hagiosz.hu/?q=pszicheespneuma
Az ember harnadik részének, a szellemnek a létezése tagadásának a dogmája ahhoz vezetett,hogy
hogy Káldi György a görög szövegben megkülönböztetett "pszükhé" is léleknek fordítja,de a pneumát is. Ennek köszönhetően az igazságot kereső olvasó,azt hiszi, hogy a fordítandó szövegben a testen és a leken kívül más része az embernek nem is létezik.
Ennek eredményeként Káldi György fordításából az apostolok írásainak fordításában 349 helyen előforduló pneuma(szellem) kifejezés teljesen eltűnik, az Ósz. írásaiban ugyanígy 261 helyen.
Ezzel szemben jehova tanúi ÚV Fordítása a pneuma kifejezést helyesen szellemnek fordítja.
Ami az bember Jézus és az Isten Khrisztosz személyét illeti a Római Egyházban szintén nagy a zűrzavar.Kükönböző időkben pogány császárok által összehívott zsinatokon döntötték el,hogy
Jézus nem emberként született és emberként halt meg,hanem már korábban létezett, mint Fiú Isten,
figyelmen kívül hagyva az Úr Jézus tanítását, többek között azt a kijelentését, hogy az Isten az Atya
benne lakozik, de ő nem azonos személy a benne lakozó Istennel az Atyával.
https://ujkor.hu/content/jusztinianosz-csaszar-es-az-v-egyetemes-zsinat-ket-vita-a-vi-szazad-egyhaztortenetebol
Ha megvizsgáljuk jehova tanúi tanítását az Úr Jézussal kapcsolatban megállapítható, hogy az helytálló.
Ellenben a Khrisztosz Isten létezését tagadják,így a megváltást is tagadják, hisz a megváltás feltételeként lakozott az ember Jézus testében Izrael Istene és Atyja a Khrisztosz Isten, hisz a Szentírás szerint ember nem szabadíthatja meg,embertársát az öröklött bűn terhe alól, de angyalok sem,hanem egyedül az Isten és az istenek közül is a Felkent. Ez esetben a Jézus testéből beszélő A tanítás miszerint a Megváltó egy teremtett angyal lett volna képtelenség.
De ugyanígy képtelenség a Római Egyház azon tanítása,amely a Megváltó Isaten a Khrisztosz személyét ötvözi egy személlyé az ember Jézussal, az Istenek Istenét Khrisztosz személyét
eltüntetve, sőt az ember Jézus személyét is eltüntetve , mintha külön-külön soha nem léteztek volna,
de nem is léteznek. Az Istenek Istene helyett egy háromarcú Istent alkotva maguknak,amelynek egyik arca(személye) a Fiú nevet viseli, de ez a Fiú nem az a Fiú,amelyről a próféták és az evangéliumok tanúskodnak. Ez egy három személyből eggyé ötvözött istenszerűség.
A két tanításról,a jehova tanúi tévtanítói által képviselt és a Római Egyház tévtanítói által képviselt tanításról elmondható, hogy mindkét tanítás ellentmond a próféták írásainak és az apostolok írásainak.Azzal a különbséggel, hogy az egyik kutya a másik eb.
Ironikus tapasztalni, hogy a két egyházszervezet tanítói egymásra mutogatnak,mint tévtanítókra.
Nem lehet ugyanis a jehova tanúi tévtanítóinak Írás ellenes tanítását egy másik egyház tévtanítói,
ez esetben a Római Egyház tanításával kritizálni. Csakis a Szentírás alapján állípítható meg, hogy egyik vagy másik tanítás összhangban van -e a Szentírással.
