"A német kaufen előzményéül szolgálhatott az ógermán *kaupōną ige. Ez pedig a gót (vagy más keleti germán) kaupōn folytatásának átvétele. És ez átmehetett -- még a hunok hódítása előtt -- a keleti gótokkal érintkező népcsoportok nyelvébe is. Így a magyar kap szó eredetét vissza lehetne vezetni egészen a sztyeppei alap dialektusokra is. De a ószláv áttétel sem kizárt, avar közreműködéssel."
-------------------------------------------
Őstörténeti topikba válsz (fontos, hogy itt is meglegyen):
A *kaupōną ige nagyon késői és a görög/latin eredetű caupo, görög κάπηλoς 'fogadós szóból jön. Még az ÚESz szerint sincs köze a magyar kap szavunkhoz.
ÚESz: Valószínűleg onomatopoetikus eredetű. Szorosan összefügg a →koppant szócsalád tövével; az is feltehető, hogy e szócsalád igéi a kap-ból keletkeztek. Hasonló onomatopoetikus szavak más finnugor nyelvekben is megtalálhatók: vog. (É.) χåpliŋ suj ’kopogó, kopácsoló zaj’; votj. kopi̮lt- ’szájjal mohón megragad’; finn kopaa- ’meglegyint, felugrik; recseg, ropog’, kopista-, koputta- ’kopog(tat), üt(öget); felugrik’, koppo- ’(meg)ragad, megfog, magához ragad, ránt’; stb.
Ám fordított viszonosság nagyon is valószínű ősi hangutánzó szavaink alapja a kop és varinsai (koppant, csap(pant), csépel stb.) a becsapódás hangját és gyakoriságát utánozzák.
Kérlek figyelj, mert ez most lényeges. A kap szavunk azért különleges, mert van egy "oda-vissza" jelentése. Nem mindegy, hogy valaki kap az alkalmon, vagy alkalmat kap valamire! Nem mindegy, hogy valaki kap egyet a fejére, vagy ő maga a fejéhez kap. Ezt megtanulták Itáliában is a kalandozások alatt. Ez az ősi szóforma tehát ideális szóalap a kereskedelmre, mert ragozás nélkül is oda-vissza jelentése van... a magyar nyelvben.
Ez a tulajdonsága magyarázna egy nosztratikus eredetet a kereskedelemre. Erre persze nincs semmi bizonyíték, de érdemes elgondolkodni, hogy milyen ősmagyar kultúrához szorosan köthető (mindenféleének elmondott) szavakhoz áll a kap szavunk még közel. A kobakhoz/koponyához, kupához (szkíta ivóedény) - kopaszság (felnyírt haj) - kút - kutacs (koponya lékelés), kapu - (Kiszely István szerint a ~ nagy valószínűséggel a hunok öröksége. „Attila háza gerendákból és simára gyalult deszkákból volt összeillesztve és fakerítéssel körülvéve, nem biztonságul, hanem csak díszül… Attila udvarára nagy kapu vezetett, melynek szárnyvonalai befelé nyíltak, s nem kifelé, mint a görögöké”), kopja (vajon elkapta azt, akit megkoppantottak vel?), kopjafa ( ugye nem kell megindokolnom a székelyeknél, miért is fontos?).
A Földközi tenger északi partvidékén a görögök kereskedtek a szkítákkal, és vegyes lakosságú szkíta eredetű fogadós egy hordót csapra (kopra) ütött, úgy hívhatták, hogy csapoló. Görögül κάπηλoς. "A latin és görög formákat egy ismeretlen, nyelvből származó kölcsönszavakként tartják számon. (De Vaan 2008: 100)".
https://scholarlypublications.universiteitleiden.nl/access/item%3A2930460/view
Jusson itt eszedbe a köpü, köpülő (töröknek beállított) szavunk is. ÚESz: "jelentés a kivájt faedények sokrétű használhatóságán alapul."
