magyar KAP - ie. KAUPON

 

 

A közép-felnémet koufen -ből , az ófelnémet koufōn- ból , a proto-nyugat-germánból *kaupōn .

 

kaupon vö.: magyar kupál: ÚESz: kikupállik ~ kikopállik ’lehámlik, leválik’  (ÚMTsz.) alakból; →ki² (igekötő) + kupállik (→kopik)

 

magyar megfelelői - kupál (kupálódik) = kiválik, kiválasztódik 

 

Ka veszel, akkor KAPSZ valamit. Venni annyi, mint adni-kapni.

 

Tehát az ie. kaupon benne van a kupál és a kap(ni) szavunkban is, valamit valahonnan (ki)venni, (meg)vétel útján hozzájutni jelentésben.

 

A KAP és  kopik ahonnan származik, meg. onomatopoetikus eredetű, tehát magyar.

 

Kap: ÚESz: Valószínűleg onomatopoetikus eredetű. Szorosan összefügg a →koppant szócsalád tövével; az is feltehető, hogy e szócsalád igéi a kap-ból keletkeztek. Hasonló onomatopoetikus szavak más finnugor nyelvekben is megtalálhatók: vog.  (É.) χåpliŋ suj ’kopogó, kopácsoló zaj’; votj. kopi̮lt- ’szájjal mohón megragad’; finn kopaa- ’meglegyint, felugrik; recseg, ropog’, kopista-, koputta- ’kopog(tat), üt(öget); felugrik’, koppo- ’(meg)ragad, megfog, magához ragad, ránt’; stb. Habár e szavak etimológiai összefüggése a kap-pal nem zárható ki, mégsem bizonyítható. 

 

--

 

A magyar nyelv megőrízte a "koppintás" szavában az eredeti, elsődleges jelentését a másolásnak. vö.: az angol copy/Kopie