Josephus Flavius arról tudósít minket, hogy Nagy Heródes a koronázását (i.e. 44) követő 37. évben halt meg, 34 évvel Antigonus (a Hasmoneus dinasztia utolsó uralkodója) meggyilkolása, és öt nappal fia (Antipater) kivégzése után:

 

""Antipater kivégzése után öt nappal halt meg, 34 évvel Antigonosz meggyilkolása és 37 évvel a rómaiak által királlyá történt kinevezése után." (447. old. - ford.: K. L. Matefi)

 

Ugyanerre a mondatra hivatkoznak tanulmányaikban a Heródessel foglalkozó írók és kutatók is, de mint láthattuk, hibás alapokra építették fel koncepcióiakat, merthogy a 184. olümpia éve nem i.e. 40-ben, vagy i.e. 37-ben volt, hanem i.e. 44-ben...!

 

Josephus Flaviustól értesülünk arról is, hogy amikor már Heródes súlyos beteg volt, a zsidó törvényismerő Júdás és Mátyás a tanítványaikat arra agitálták, hogy a Templom főbejárata felett lévő aranyból készült sast, amit Heródes rakatott oda, verjék le, mivelhogy a Tóra tiltja az ehhez hasonló díszítéseket. Ezt a tanítványok végre is hajtották, és sast baltákkal feldarabolták. Erről aztán tudomást szerzett Heródes és nem csak az elkövetőket, de a felbujtókat is megégettette egy teljes holdfogyatkozás alkalmával:

"Ezt a Mátyást fosztotta meg Heródes a főpapi méltóságától, a másik Mátyást, aki a zavargást okozta, néhány társával együtt élve elégettette. Azon az éjszakán a Hold elsötétült." (443. old. - ford.: K. L. Matefi)

 

A történelmi kronológiát évszázadokra visszamenőleg építették fel, aminek megalkotásánál csak az olyan információk számíthattak autentikusnak és megbízhatónak, amelyek asztronómiai történésekre (példának okáért nap- és holdfogyatkozásra) hivatkoztak. Ilyenek infók ismeretének hiányában akár több év eltérés is összejöhetett a kronológusok kalkulációiban.

 

Ezzel a holdfogyatkozással kapcsolatosan is rossz lóra tettek a kutatók:

 

"Flavius (I. század) a híres zsidó történetíró szerint a kivégzésekor holdfogyatkozást lehetett látni. A csillagászati kronológiának köszönhetően sikerült megállapítani, hogy a keresett égi látványosság az i.e. 5. szeptember 15-én bekövetkezett teljes holdfogyatkozás volt, mely 20 óra után kezdődött." (forrás)

 

"A Biblia szerint Krisztus születése Heródes király idejében történt. Bármilyen lexikonban elolvashatjuk azonban, hogy Heródes Kr. e. 4-ben halt meg. Ezt a dátumot egy olyan lázadás időpontjának megállapításából tudjuk, amelyről Josephus Flavius számol be A zsidók története c. munkájában. A lázadás Jeruzsálemben tört ki Heródes életének vége felé, mert a rómaiak egy aranyozott sast függesztettek ki a templom főkapuja fölé. Heródes leverte a lázadást, a vezetőket máglyára küldte. Azon az éjszakán holdfogyatkozás volt.
A csillagászok bármilyen időszakra és földrajzi helyre ki tudják számítani a múlt és a jövő hold- és napfogyatkozásait, így megállapították, hogy ebben az esetben vagy egy Kr. e. 5-ös, vagy egy évvel későbbi esemény jöhet szóba. Az előbbi sokkal látványosabb, ezért feltűnőbb volt. A történelmi források alapján a lázadás és Heródes halála között - amely a zsidó húsvét előtt következett be - még több hónapnak kellett eltelnie. Így - mivel a Kr. e. 5-ös fogyatkozás ősszel volt - valószínű, hogy Heródes Kr. e. 4 húsvétja előtt halt meg. Jézusnak pedig ezek szerint Kr. e. 4 előtt kellett megszületnie, ami jól összevág az Augustus uralkodásának évei körüli problémával." (forrás 1, 2)

 

"Josephus Flavius feljegyezte, hogy nem sokkal Heródes halála előtt teljes holdfogyatkozás volt, abban az évben, amikor legyilkoltatta a két évnél fiatalabb fiúgyermekeket. A csillagászok számítása alapján ez az égi jelenség Kr. e. 6-ban volt látható Júdea egén, így egyesek erre az évre teszik Jézus megszületését is." (forrás)

 

"Biztosra vehetjük tehát, hogy Heródes a 750. március 12-iki holdfogyatkozás után pár héttel, körülbelül ápril elején halt meg." (A Szent István Akadémia értesítője, Budapest 1919, 2. old.)

 

"Mi azonban nem csupán az évet ismerjük, hanem az évszakot is, amibe mi Heródes halálát helyeztük. Mint Josephus tudósít (Antiqq. XII. 6,4), az utolsó betegsége folyamán egy lázadás támadt, aminek az élén az írástudó Mátyás állt. A bűnösöket megégettette, és amelyik éjszakán ez történt, egy holdfogyatkozás volt - καί ή σελήνη τή αύήτ νυκτί έξέλιπεν. Közvetlenül a (*Heródes) halála után, mint ahogy az a zsidó történetíró elbeszéléséből fennmaradt, a Peszáhot ünnepelték (VII, 9,3.). A római időszámítás szerint 750-ben, vagy i.e. 4-ben március 12-ről 13-ra virradó éjjel egy részleges holdfogyatkozás következett be, amit én pontos számításoknak vetettem alá." (Ludwig Ideler Professor: Handbuch der mathematischen und technischen Chronologie, Zweiter Band, Berlin, 1826, S. 391, ford.: K. L. Matefi)

"Ezeket 40 társukkal hagyta Heródes egy éjjel megégetni, amikor egy teljes holdfogyatkozás volt, amit nemsokára a húsvét követett. Ez a fogyatkozás a római időszámítás szerint 750-ben, március 12-ről 13-ra virradó éjjel történt, és se az elkövetkező illetve megelőző években nem történt Palesztinában látható holdfogyatkozás, ezért Krisztusnak a római időszámítás szerint 750-ben kellett megszületnie." (Hermann Olshausen: Biblischer Commentar über sämmtliche Schriften des Neuen Testaments zunächst für Prediger und Studirende, Erster Band, Königsberg, 1833, S. 129, ford.: K. L. Matefi)

A következő forrás talán a legdurvább...:

"Az időszámításunk ellen ezen a ponton irányul a főcsapás, mivel az ember bizonyítani akarja, hogy Heródes már 2, 4 vagy 7 évvel az időszámításunk előtt meghalt. Heródes halála évének kezdeményezéseihez a támpontokat az ember Flavius Josephus művéből kölcsönzi." (252-253. old.)
"Heródes király halála évének eddigi vizsgálataiban Josephus által felhozott holdfogyatkozás központi szerepet játszott." (255. old.)
"Tehát az összes ellenvetés kimutathatóan megalapozatlan, melyeket az ember Josephus közlései alapján az időszámításunk helyessége ellen emelt, úgyhogy mi Lukács evangélista tanúvallomásához kell ragaszkodjunk, miszerint Jézus időszámításunk előtti év december 25-én született." (258. old.) (Peter Joseph Röckerath: Biblische Chronologie bis auf das Jahr der Geburt Jesu, Münster, 1865, ford.: K. L. Matefi)