Rólad valóban nem fogja tudni a világ, hogy ki voltál, de még azt sem, hogy voltál.

Nekem azonban még van esélyem. 

Belőled csak az irigység beszél, mert érzed, hogy a te előéleteddel már semmi újat nem tudsz produkálni.

 

Téged arra neveltek, hogy elfogadd a relativitást, és ne merészelj kételkedni benne.

Ez determinálja a lehetőségeidet. Te soha nem lennél képes meglátni, amit én.

Nem azért, mert buta vagy, hanem a múltad miatt. 

 

Engem azonban kritikai szellemben neveltek.

Semmit sem elfogadni, ami nem logikus és nem bizonyított. 

Én nem azért látom meg a relativitáselmélet hibáit, mert annyira okos vagyok.

Egyszerűen csak azért, mert kezdettől fogva nem fogadtam el a benne lévő logikátlanságokat, és nem hittem el a bizonyítatlan tényeket, még akkor sem ha százszor elismételték, és akkor sem ha egy egyetemi tanár akarta velem elhitetni.

 

Ez a különbség kettőnk között.