Nekem azért lett kúpos hasítóm, mert nálad láttam és besárgultam az irigységtől..  és ugyanaz a mester küldte nekem is mint neked, csak én a kis Yanmar rizstraktorra építettem rá.

Úgyhogy nekem a hajtómotor gyengesége miatt meg kellett tanulnom hogy hogyan hatékony és mégis jó a kúphasítás. (szerintem neked már mondtam is)

  Lényeg hogy méterfán kell megtanulni a törvényeket, mert ott a hasítandó fa egyben erőkar is ami a körbepörgés ellen föltámaszkodik.  A legfontosabb törvény az, hogy amerre száradás közben megrepedt a vágásfelület, arra szeretne az egész méterfa is hasadni.  A kettes számú szabály az, hogy minél közelebb a fa végéhez engeded bele a kúpot, annál kevesebb a behajtóerő-igény.

(mert a közepén beleengedve a fa mindkét oldalról szorít, ott dupla összetartóerő dolgozik a széthasítóerő ellen).

A hármas számú szabály meg az, hogy ha már beleszorult, akkor felülről kell belevágni a fába a láncfűrésszel, ahol egymástól el fognak távolodni a széthasadó darabok - és nem oldalról vágni, ahol majd rácsípnek a fűrészlapra.

  A többi nem olyan fontos.. csak csinálni kell, és jönnek a tanulságok.

A rövidre vágott "kugli" hasítására veszélyes a kúp, de az első két szabályt betartva ott is minimális a körbepörgési veszély