"Nem kell minden kifejezésen csak azért lovagolni, hogy ellentmondhass."

Nem az ellentmondás kényszere, hanem az alapos elemzés szükségessége mondatja velem...

 

"Attól, hogy változik valami, meg is maradhat az eredetije is. "

A hangváltozások a nyelvészek vesszőparipája amivel minden magyar szót jövevénynek lehet kikiáltani. Ebbe a hibába C-F is beleesett:

"hellen-latin angelus és Georgius-ból a magyar angyal és György,"

Kérdezem én, a tengely miért nem lett tengyel, a tenger-tengyel, a hangol-hangyol, a gördül-györdül, a garat-gyarat, gurul-gyurul...?

 

Arra nem gondolsz, hogy esetleg semmi nem változik? - Leszámítva néhány gyakorlatias kivételt, melyek rendre két gyök összetételénél véletlenszerűen egymás mellé kerülő hangok kiejtésének könnyítését szolgálják. Men-jen = mennyen, hat-juk = hattyuk, mond-juk = mongyuk...

C-F ebből indul ki és számos más esetre igazolatlanul ráhúzza.

Végül oda jutott, hogy a D hangot az abc csaknem összes mássalhangzójával kicserélhetővé tette:

D-gy: vadnak-vagynak

d-g-gy: "A régi halotti beszédben látható ge is, am. gye, azaz de."

gy-j: jön-gyön

ny-j: borjú-bornyú (Ezt én tettem hozzá)

gy-sz: gyalu-szalu

gy-t,: bugyor-bútor

gy-z: bugyog-buzog

gy-zs: gyenge-zsenge.

azaz: D=GY=G=J=NY=SZ=T=Z=ZS

 

Ezen az alapon tök fölösleges ez a 9 különböző hang, elég lenne egy is...

De az a helyzet, hogy mindegyik hangnak van önálló jelentése.

Nem mindegy, hogy valami döng, vagy zöng (zeng) vagy zsong, vagy peng, vagy teng.

Az sem mindegy, hogy valaki nyúl, fúl, dúl, vagy múl, de az sem, hogy túr, fúr, kúr, gyúr vagy szúr...

És ne legyünk mostohák a magánhangzókhoz sem: fél, fül, fúl, fal, fel, vagy tál, tél, til(os), tol, tól, töl(t) tel(e)

 

Amikor hangokból (valójában "szavakból" - mivel a hangoknak van jelentése) rakunk össze két- vagy háromhangú gyököt, akkor ugyanazon képlet szerint járunk el, mint amikor összetett szavakat csinálunk, és mindkét esetben egy új dolog megnevezése a cél.

Ilyenkor az új dolog valamelyik (két- vagy három) tulajdonságát külön-külön jelentő hangot rakjuk össze.

Pl fej+ fa. Mivel ez a tárgy a fejhez van leszúrva és fából készült.

Igen ám, de az újonnan megnevezett dolognak több tulajdonsága is van, és ilyenkor szabadon választhatunk a számunkra fontosabb hangok (szavak) jelentései között.

Pl. fa+kerítés, léc+kerítés, deszka+ kerítés. Ugye, mindhárom előtag (fa, léc, deszka) a fakerítés egy-egy számunkra fontosnak tartott tulajdonsága.

Látszik, hogy ugyanazon fakerítést háromféle "gyök" nevezi meg.

Hasonló a helyzet a  borjú-bornyú-borgyú

Ugye, a -JÚ, -NYÚ, -GYÚ ősgyökök a szavak elején is megtalálhatók más-más jelentéssel: Ly(j)uk, nyúl, gyúr.

És sehol semmilyen hangváltozás nincs... Mind eredeti...