"Azt már tudjuk, hogy szerinted Isten "elképzelt", tehát nem létező!"

Tévedés!

A #25656-ban írtam egy részletesebb magyarázatot is. Hogy értsed is: tudja a fene, hogy Isten létezik vagy sem, viszont mivel soha senkinek nem nyilvánult meg, ezért az ilyen vitákban csak és kizárólag az elképzelt Istenről lehet szó. Tehát hogy "szerintem milyen Isten" meg "szerinted milyen Isten".

Amúgy Ockham-beretvája dolgozik serényen.

Az emberi elme arra formálódott, hogy a többi ember közösségében sikeresen legyen képes a mások gondolkodását előre megtippelni. Erre jött létre az emberi gondolkodásmód legmélyebben meggyökerezett funkciója az "intencionalitás" vagy magyarul "elme hipotézis". Ha egy másik aktorral kerülünk szembe, akkor legelső és ösztönös reagálásunk, hogy azt feltételezzük az aktorról, hogy pont ugyanolyan elmével rendelkezik, mint mi magunk. Így megtippelhetjük az aktor jövőbeli viselkedését azon az alapon, hogy mi magunk mit is csinálnánk a helyében az adott körülmények között. Erre ékes bizonyítékot szolgáltatnak a kisgyerekek, akik ösztönösen saját magukhoz hasonlatos viselkedést feltételeznek még az élettelen dolgoknak is: a "mozdony szomorú, mert hiányoznak neki a barátai".

Tehát amikor MINÉL KEVESEBB feltételezést tartalmazó magyarázatot keresünk, akkor az emberi ösztönös intencionális gondolkodásmód EGYSZERŰBB választ képes adni az olyan dolgokra, amiket ösztönösen megszemélyesítéssel képzelünk el, mivel túlpörög az intencionális gondolkodásunk, és oda is elmét feltételez, ahol nincsen. Az "isten" hipotézise pont ugyanaz a magunkból kiindulásos elmehipotézis mellékterméke, mint ami a kisgyerekek esetében a kisgyerekekként viselkedő Thomas a Gőzmozdony elképzelése.

És ebből kiindulva, én jómagam valószínűbbnek tartom, hogy az emberszerű képességekkel rendelkező Isten nem létezik, mivelhogy süt róla a magunkból kiindulás "gyermeki" gondolkodásmódja.