"Kiválólag a betük egyik vagy másik különös osztályához nem tartozik, hanem, mint minden elegyült hangú betü, a benne rejlő mindenik egyes hang természetét követi."

Nem tudom mit érthet C-F a "hang természetén", de gyanítom, hogy a jelentésére gondol. Mi másra gondolhatna?

Ezzel a mondatával a hangok jelentése mellett teszi le voksát.

 

"Ezen gy betüben pedig legközelebbről a d és j betük hangjai elegyülvék, minthogy az ily ragozott szók kiejtésében, mint mondja, hordja, toldja, gondjaim, porondjaim stb."

Ez igaz, de nem vonatkozik a gyökökre, a gyapju, gyapot, gyáva, gyönge, gyám... sehol nincs így leírva: DJapjú, DJapot, DJáva, DJönge, DJám...

 

"Tájszólásilag több szavakban j helyett áll, pl. borgyú, vargyú,"

Vagy lehet bornyú, varnyú is...

A JÉG-bő nem lesz GYÉG, vagy a NYÉG, sem a JÓ-ból  NYÓ... A JAVít sem lesz GYAVít, NYAVít,  a JAGYzet nem volt JEDJzet, és nem lett GYEGYzet...

Azért, mert a borjú - és néhány más - szóban GY (NY) van a J helyén, nem vonhatunk le általános következtetéseket a hang átváltozásáról, mivel nagyon sok más helyen nem történt ilyen hang-csere.

Ez a "hangváltozás" többnyire toldalékékban jelenik meg gyököknél csak ritkán fordul elő.

Miután az egy- kéthangú toldalékok régebbiek a háromhangú gyököknél, joggal tételezzük föl, hogy több ősgyöknek volt azonos jelentése, vagy a szavak megalkotásánál többféle hangzású ősgyököt használtak egyszerre ugyanazon jelentésű toldalékként.

Megfontolandó: A GY, TY, NY hangok valójában köztes hangok, két szomszédos hangzású hang között foglalnak helyet. Meglehet, hogy az ősgyökökben éppen ez a köztes hang szerepelt, viszont idővel - hallástól függően - vagy az egyik, vagy a másik szomszédos hangra tisztult, miközben az eredeti GY hang is megmaradt D, vagy J mellett.