2. MON(y) → MON+j-ER (fn képző) → MOGYER

2. MOGYER: Valakik, akik "MAGYarán" beszélnek - a mond igénk ősi mony → mogy gyökéből képződve.

 

-----------------

 

 

Vizsgáljunk n-ny-gy változást más szavakban:

 

 

MOGYORÓ:

ÚESz: mogyoró A: 1055 monarau bukurea, munorau kereku (TA.); 1156 mogorod

Származékszó. |  ⌂  Az alapszó a →mony ’tojás’

 

(Hanyagoljuk most a finnugrista logikát, miszerint a mogyoró a "tojás" szóból keletkezett. Nyilvánvalóan a két dolog egy közös jelentésre megy vissza és nem egymásból keletkeztek közvetlenül.)

 

 

CzF:

 

MONYORÚ, (mony-orú), mn. tt. monyorú-t, tb. ~k v. ~ak. Alakjára nézve monyhoz hasonló, tojásdad. Monyorú kerék, Sándor István szerint ügyetlen kerékgyártó által csinált tojásdad kerék. Mind képzésre, mind alapértelemre leghasonlóbb hozzá a mogyoró v. mogyoró, minthogy mindkettő gömbölyü kerekdedségre vonatkozik. Elemzésére nézve lásd MONY és MOGYORÓ

 

"MOND, (mon-d): Képzésére nézve a mond ige olyan, mint: told, fend, kend, mosd-ik), s egyszerűbb eredeti alakja mon, mint amazoké: tol, fen, ken, mos. Alapértelmére rokon a mocz, moczczan, mokog, és moz, mozzan, mozog szókhoz, mennyiben a mondás szájmozgatás által történik. Mennyiben pedig ennek tudósító, értesítő jelentése van, megegyezik vele hangokban is: mutat, azaz bizonyos jel által értesít. Hangra és némileg értelemre, mint rokonok ide tartoznak a német Mund, régi német: muntigan (mondani), szanszkrit vad (sagen), mandsu moudon szó, hang), franczia mot, lengyel muvi (mond), s általán azon szók is, melyek szájmozgatásra vonatkoznak, mint még a magyar mohó, majzol, máhol, a latin mando mandas, és mando mandis, a franczia manger stb."

 

Véletlenül közös gyökű a mony - tojás szavunk és a mond szavunk mon ősgyöke? - hiszen csak az n hang lágyságában van különbség.

 

A szavakat ugyanis kerekítjük - maga a száj is kerekedik, miközben hangokat formál. Ha valki elindul, az is felkerekedik....

 

 

Innen pedig már a men - megy -re jó analógia a mon - mogy gyök kifejlődésére:

CzF: MEGY, (1), (me-gy): A me harmadik személye men, vagy tájdivatosan mén. A megy tőigéből csak a megyek, a megnyújtott mégy, és megyünk származnak; a többi idő- és személyragokat a men tőige veszi föl, sőt másképen a föntebbieket is, úgymint: menek (v. megyek, tájdivatosan mengyek), mensz, szokottabban: mész, (a tiszta me gyöktől, me-esz), men (v. mén), menünk (v. megyünk), mentěk, mennek; első múlt: menék, menél, mene stb.; második múlt: mentem, mentél, ment stb.; jövő: menenděk, menendesz, menend stb.