Én tegnap a LOUPE társulat egyik tagja, Lovas Rozi előadásában a "Lányok, fiúk" című monodrámát láttam. Tudatosan minden bemutatott művet úgy választanak ki, hogy valamilyen társadalmi problémát, drámát mutasson be, járjon körül.

Ez egy fiatal lány kezdeti, elég szabados életvitele utáni megismerkedéséről a későbbi férjével, 2 gyermekük születéséről, az életük alakulásáról szól.

Majd a nő rájön, hogy a férje megcsalja, és bejelenti, hogy el akar válni. El is költözik, magával viszi a 2 gyereket is. A férfi hónapokig nem él a láthatás lehetőségével sem. Aztán egyszer, mikor az asszony nincs otthon, felmegy a 2 gyerekhez, és megöli őket.

Az asszony naturalista részletességgel beszél a bíróságon arról, mi fogadta, hazaérve.

A férfi börtönbe kerül. majd ott öngyilkos lesz: letöri a kanala nyelét, és annak élessé vált részével követi el.

Az asszony, immár a gyermekeitől megfosztva, apátiába zuhanva méri fel, gondolja végig az életét.

Mindezt Lovas Rozi rendkívül ötletesen, látványos gesztusokkal, a többi szereplőt is mintegy megjelenítve, majd drámai erővel mondja végig, 100 percben, szünet nélkül. Megérdemelten kapott óriási vastapsot a végén.