A tegnapi napon ellátogattam az Állatkertbe. Éltem a kedvezménnyel, nyugdíjasok jutányos áron kapják a jegyet. Bemenve elsőnek megnéztem kedvenc szoborcsoportomat az elefántokról, majd csak úgy találomra elindultam. Elsőnek az India-házat látogattam meg. Az oroszlánok nem voltak a kifutóban, nekik még hűvös lehetett, A benti részben tartózkodtak, ott csodálhattam meg őket. Az egyik nőstény egy bezárt ajtó előtt keringett. A macskáim szakasztott így viselkedtek akkor, ha ki akartak menni, és a buta gazdi nem rögtön értette meg őket, Viszont volt egy másik ajtó, amin kijuthatott volna, de nem tette, Nem messze tőle egy impozáns külsejű hímoroszlán feküdt, aki csak egy közömbös pillantásra méltatott, de ezt nem is vehetem zokon tőle. Egy másik nőstény is ott szunyókált, őt még ennyire sem érdekeltem. Bezzeg a szibériai tigrisek nem fáztak! Ketten is kint tartózkodtak,ásítottak-nyújtózkodtak, váltottak egy nózipuszit, majd ki-ki a saját sarkába heveredett, és ott szunyókált.

Aztán jött a méregház, ami a mérgeskígyókat mutatta be. Fura módon ez előtérben egy csapat mongol futóegér volt, boldogan melegedtek az infralámpa alatt. Egyébként a kígyók is ezt tették, no meg a gila nevű gyík is. Ez utóbbinak nagyon tetszett a mintája! Látható volt az ilyen kígyók kifogásához szükséges felszerelés, ami érdekes, de nem áll szándékomban kipróbálni!

Továbbmenve egy feliratot láttam, miszerint cápasuli. Ezt nem lehet kihagyni felkiáltással elindultam arra, ahová a nyíl mutatott. Nem is bántam meg, mert a cápákon túl volt jó néhány másfajta hal is, az egyiket rögtön megkedveltem, olyan szépen forgatta a szemét! De az igazi kedvenceim a ráják lettek,főleg a mozgásuk miatt. Volt egy pad az akvárium előtt, kényelmesen lehetett nézegetni, és meg is tettem. Volt még néhány kisebb akvárium, azokat sem hagytam ki.

Úgy döntöttem, ezek után legfőbb ideje egy kávénak, és ittam is egyet. Kávézás közben négy-öt lovat, no meg egy szamarat nézegettem, ez utóbbi elég gyakran közölte a véleményét a világról. Következett négy-öt alpaka, megsimogatni itt sem lehetett, de legalább két, és nem húsz méterről szemlélhettem őket. Ott is volt egy másik állatfajta, éspedig egy kos, de jól megvoltak együtt. Kissé távolabb juhok, kecskék, mangalicák, no meg egy tehén, ez utóbbi is elég gyakran bőgött, a gyerekek osztatlan örömére.

Kicsit elfáradtam, ezért a Nagy-tó mellett lévő, kényelmes, napos székre leülve pihentem és nézegettem. Utána megnéztem a bonsai-gyűjteményt, még nem vitték el telelni őket, lehetett gyönyörködni bennük, amit meg is tettem.

Elégedetten távoztam, és azon gondolkodom, talán érdemes lenne ebben a hónapban megismételni a látogatást.

Általában nem szeretek két kulturális eseményt egymás után meglátogatni, de most kivételt tettem, és elindultam a Műcsarnok felé. Részint a helyek nagyon közel vannak egymáshoz, részint meg a megnézni kívánt Szerényi Gábor kiállítás csak ezen a héten tekinthető meg. Gábortól múlt héten hallottam egy előadást, szellemes, érdekesen beszélt az életéről és a műveiről. ezek után érthető, hogy a kiállítás is érdekelt. Nem is csalódtam!

Nehéz dolog képekről írásban beszélni, ezért rövid leszek, A legjobban a körző-képei tetszettek, no nem körzővel festette őket, hanem körzőket ábrázolt, újszerű formában, például mint egy ökör szarvait, Ökörző címmel. De volt háromszöget alkotó három körző is, no meg sok másmilyen.

Ami azt illeti, sok érdekes kortársat is megismert, például Hernádi Gyulát vagy Sajdik Ferencet. Ez utóbbihoz hasonlóan Szerényi Gábor is jó néhány karikatúrát készített, mi több, most is teszi.

Egy képernyőn a szerző beszélt az életéről, egy kényelmes székre ülve néztem-hallgattam végig.

Nos, egy napra ennyi elég is volt, kissé fáradtan, de elégedetten, szép emlékekkel távoztam.