- Mr. Trump! Telefonon keresik.

- Nézze, fiam, jobban szeretem, ha elnök úrnak hív. Tudja, én voltam az első amerikai elnök, most meg már másodszor leszek az első.

- Az első elnök Washington volt, elnök úr.

- Á, összekevertem. Én az első Amerika elnöke voltam. Vagyok, leszek. Amúgy meg miféle Washington? Szintén Donald?

- Nem, elnök úr, George-nak hívták.

- Akkor miért úgy írjuk, hogy D. C. Washington?

- Az a város, elnök úr! District of Columbia, azt jelenti.

- Egy város volt az első elnök?!

- Nem, elnök úr, a várost nevezték el az elnökről.

- Oké, vágom. Most, hogy megint elnök leszek, rólam nevezem el New Yorkot. És ha már nem lehetek az első elnök, hát majd én leszek az utolsó. Na, ki hív?

- Mr. Orbán, elnök úr.

- Nem, fiam, mondtam már: az elnök úr én vagyok. Voltam, leszek. Mint a Lear király, tudja: hajdani s majdani.

- Az Arthur király, elnök úr.

- Nem értem én ezeket a hülye líreket. Hogy lehet egy király az elnök? Gőzük sincs a demokráciáról. Szóval, mit is mondott, melyik király keres?

- A Mr. Orbán.

- Öreg török cimborám!

- Nem, elnök úr, az az Erdogan.

- Te jó ég, megbukott szegény?

- Nem tudok róla.

- Akkor meg mi a francért mondja nekem, hogy „end Orbán”?

 

(konok péter, facebook)