Én egyáltalán nem kardoskodom egyik verzió mellett sem.

Jó érveid vannak, de sajnos nem tudok annyira biztos lenni a dolgomban, mint te. Nagyon ősi szóalapnak tartom a magyar nevet, de épp ezért elhomályosult értelműnek is. Óhatatlanúl is bezavar a képbe sok minden. Meg a manysik neve is (man, mos- frátria név) amit szerintem a "magyaroktól" vehettek át. Nyilván nem az őseink, de minket másoltak. Mi voltunk rájuk hatással.

 

A mond szavunk szerintem nem elhanyagolható szóalap, mert képzett szó. A gyöke kiváló szóalap az ősi magyar népnévre is, hiszen a menéssel/meggyel rokon. A mondás is megy...( indiában mantra), a mesélés talán a mászkál szóalakkal függhet össze. Pejoratívan aki nemteljesen mond igazat, mis-másol, mesél... 

 

Ha jól belegondolunk, a mondás is magból való áradás jelent.

Magunkat fejezzük ki. A beszéd is lehet magvas.

 

Nem kétséges tehát, hogy magból való áradást fejez ki a magyar népnév, de lehet ez mondásra/beszélésre, körbe mozgásra (portyázik)/ istennévre vagy népre vonatkozó is, épp az ősisége miatt.

 

Számomra nem egyértelmű.