M -MA/ME képzői értéke is ugyanaz. Magát meghatározó dolgokra alkalmazzuk, mert névképző.

CzF: 

"~MA, vékonyhangon: me, névképző, pl. buzma, duz-ma, szak-ma, szusz-ma. ... Egyébiránt a tatár-török nyelvben igen termékeny igenév-képző, s általán azt tartják róla a nyelvészek, hogy a határtalan módból a végső k elhagyásával származik, pl. bil-mek, ..."

Szerintem a mag szavunk a maga szavunk rövidülése , ugyanis a mag azt a testet jelöli, ami önmagát határolja.