Tegnap láttam a Ma este gyilkolunk című magyar krimivígjátékot. Egy ismerősöm jókat mondott, inkább írt róla, ezért rászántam magam, nem is bántam meg! Nagyon szellemesnek, finom humorúnak tartottam, még akkor is, ha a főhős, a Radetzky hadnagyot alakító Tolnai Tamás (Kern András) nagyképű, mindenkit leszóló fráter. Maga a krimisorozat, amiben játszott, 122 részből állt, ami túlzás számomra. Még akkor is, ha a dualizmus idejében játszódik, hiszen a jelmez, a díszlet mind-mind vagyonokba kerülhetett volna. De az ötlet alighanem életképes, mert abban a korban játszódik mind a Murdoch nyomozó rejtélyei, mind a hozzánk jóval közelebb játszódó Bécsi vér.

A cselekményre visszatérve Tolnai Tamás bevonul egy színészotthonba, ami Pirandello nevét viseli. Mindjárt kedvező benyomást kelt, amikor leripacsozza a többieket! Azért kezd berendezkedni, amikor is az egyik társuk meghal. A fejébe veszi, hogy megölték, és elkezd nyomozni. Alighanem azért is, mert imponálni akar a csinos, fiatal gondozónőnek. A végén illő módon mindenkit összehív a „könyvtárszobába” (bár ez inkább ebédlő) és megoldja a rejtélyt! Vagy legalábbis azt hiszi. Ennyit írhatok, nem akarom elárulni a végét!

Meglepetésemre a moziteremben legalább harmincan voltak, ami mostanság bombasiker! Erre vall az is, hogy senki nem pattant fel a végén, hogy kimenjen, szépen végignézték a stáblistát, a segédvilágosítóig bezárólag. Sokat és gyakran nevettek, még többet diszkréten mosolyogtak a nézők, magamat is ideértve. Azért észrevettem, hogy korosztályom máson nevetett, mint az unokáink, de ez nem baj, sőt! Végül is számukra nem jelent semmit a Warszavianka.

Van egy enyhe, de létező szerelmi szál is, a 80 éves Tolnaitól nem is várható más.

Ami a szereposztást illeti, figyelemre méltó! Kern Andrást már említettem, szerepel még Jordán Tamás, Bodrogi Gyula, Koltai Róbert, Pogány Judit. Bálint András, Bánsági Ildikó, Egyszóval, sztárparádé.

Végre-végre láttam egy olyan filmet, ami tartotta a 90 percet! Az operatőri munka nagyszerű volt, a színészotthon parkja rendezett, szép.

Örültem, hogy megnéztem, annak pedig még jobban, hogy előtte nem olvastam a kritikákat, mert úgy ledorongolták, hogy csak kapkodtam a fejemet! Lehet, hogy nem azonos filmet láttunk? No mindegy, nekik is meglehet a véleményük, sőt, kritikusról lévén szó, kell is, hogy legyen!