Az emlékezetemben leginkább az maradt meg róla, amikor teljes mértékben felelősséget vállalt az akkori Béketáborban egyes-egyrdül - külügyminiszterként - hogy amikor még létezett NDK és azon a nyáron is

egy egész rakás, a Balatonnál nyaraló keletnémet család gyalogostúl - autóstúl Hegyeshalomban a határ állomásnál várakozott kétségbeesettem arra, hogy akkor itt és most átengedik-e őket az akkori "szabad  világ"- ba, vagy mégse és ez - utóbbi esetben mehetnek vissza, a még létező NDK valóságába, ami - jól lehetett tudni, hogy az mivel járhatott volna rájuk nézve - szóval Ő maga úgy döntött, hogy márpedig a magyar határőrizet nyissa fel a sorompókat előttük és engedje át őket. Az akkori NSzK és persze a már azóta kimúlt NDK), valamint, a mindmáig (jelenleg egzisztáló) Németország nem felejtette el és nrm is feledi el neki ezt az akkori, keleti rendszerektől nem várt gesztust. Megyeország rendszerváltást követő megítélése, megbecsülése - legalábbis Európa akkori nyugati felében (ez mindmáig se merült feledésbe) alapvető módon és eszerint lett megítélve. Mert - hogy, valójában korántsem az un. "PánEurópai Piknik" volt az., ami az első likat - hasadékot verte a Berlini Fal-ba, hanem éppen ez a Horn - gesztus. És a NSzK egyik, ha nem a leg-meghatározóbb vezetője, maga Helmuth Kohl is épp emiatt volt - lett olyan módon

és mértékben a barárunk - pártfogónk azokban az években. Szóval, a pufajkásozás mellé tán ezt is illene rávésni az ő fejrájára.

-