Nincsenek eltérések Pál apostol tanítása és az Úr Jézus tanítása között, amennyiben 

figyelembe vesszük az Úr Jézus  tanításának azon részét,amit halála és feltámadása után nyilatkoztatott ki.

 

Halála előtt az Úr Jézus arra utasította a zsidó tanítványait, hogy ne menjenek a nemzsidók közé hirdetni az Evangéliumot,hanem keressék meg Izrael házának

elveszett juhait.

 

Máté 10:5Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, és Samaritánusok városába ne menjetek be;6Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz.

 

Halála és feltámadása után ellenben megjelent Saulnak,akit Pál apostolnak neveznek az írások,közölve vele, hogy Izrael Istene kiválasztotta Őt, hogy a pogányokhoz is eljuttassa az evangéliumot,amit a Segítő Istennek a Szentszellem irányítása alatt kellett

megcselekednie.

 

Ap. Csel. 22:6Lőn pedig, hogy amint menék és közelgeték Damaskushoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem.7És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?8Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nékem: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te kergetsz.9Akik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, aki velem szól vala, nem hallották.10Én pedig mondék: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nékem: Kelj fel és menj el Damaskusba; és ott megmondják néked mindazokat, amik elrendelvék néked, hogy véghez vigyed.10Én pedig mondék: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nékem: Kelj fel és menj el Damaskusba; és ott megmondják néked mindazokat, amik elrendelvék néked, hogy véghez vigyed.11Mikor pedig nem láték annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézenfogva vezettetve menék Damaskusba.12Egy bizonyos Ananiás pedig, ki a törvény szerint istenfélő férfiú, kiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek,13Hozzám jöve és mellém állva monda nékem: Saul atyámfia, nyerd vissza szemed világát. És én azon szempillantásban reá tekintettem.14Ő pedig monda: A mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az ő szájából.15Mert leszel néki tanúbizonysága minden embernél azok felől, amiket láttál és hallottál.17Lőn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe megtértem és imádkozám a templomban, elragadtatám lelkemben,18És látám őt, ki ezt mondá nékem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből: mert nem veszik be a te tanúbizonyságtételedet én felőlem.21És monda nékem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé.