"Az meg, hogy te miről fantáziálsz az -er utótag meg az úr szó kapcsán, meglehetősen érdektelen."

 

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=168215492&t=9111571

 

 

--

 

 

 

Semmit sem fantáziálok. Idézek.

 

 

 

Az nem csak egy "utótag" -er. Ez egy "önálló szóként nem adatolt er(j) a "férj szból, ami a fgr. *irkä vagy *ürkä: ’férfi; fiúgyermek, vkinek a fia’" - szóból keletkezett állítólagosan, amelynek a "megfelelői: török ēr; mong. ere : ’férfi, férj’".

 

ÚESz: Úr: Vö. ótörök urı̈ ’fiatal felnőtt személy’; ujg. urug ’mag, szem; vetés, utód, ivadék’; Kāšγ. urı̈ ’fiú, fiúgyermek’; tat. (N.) oru ’szaporodási képesség’; csuv. vǝ̑rǝ̑  ’mag’; stb. [? < török *ur- ’megtermékenyít, nemz’]. 

A magyarba átkerült alak *uru vagy *uri ’utód, ivadék, rokon’ lehetett. 

 

 

1. A magyar ér(j) megfelelőe a  a török ēr(e)

 

2. a török nyelvekben kétféle képpen hangzik a ’férfi; fiúgyermek szó: török ēr; mong. ere - ám ennek az ótörök eredetijét a magyar ÚR szóval azonosan adják meg, ami ujg. urug, Kāšγ. urı̈, tat. (N.) oru szavakban maradt fönt. Az úr szavunkat török jövevényként határozzák meg.

 

3. Az "önálló szóként nem adatolt er(j)-től származtatják a férfi szavunk mellé tett állítólagosan török szótövű úrfi szó - ugyanazt a jelentést adja: ’férfi; fiúgyermek, vkinek a fia. Ne lenne közük egymáshoz? 

 

4. a fi(ú) szavunk nem passzol az feltételezett "önálló szóként nem adatolt er szóhoz. fi+er szóalakot ad. De mi a j szerepe a szó végén?

 

5. "A magyar férj szóval ízrol-ízre egyező cser. pü-erya szónak általánosabb ,férfi jelentése azt mutatja, hogy a m. férj-nek is ez volt az eredeti jelentése (1. erről ifjú a. is), s mai ,Ehemann, maritus4 jelentése csak másodlagos, amely valószínűleg a férjhez adni, férjhez menni szólásokban fejlődött ki. Az eredetibb jelentés különben még kicsillámlik a férfi összetételből is, mert hiszen ennek régibb alakja férj-fi volt (a j csak a mássalhangzó-torlódás miatt esett ki, mint pl. eperjfa > eper fa), s mégsem jelent olyan fii-1, aki Ehemann,, maritus4. A férjfi összetétel tehát csak olyan korban keletkezhetett, mikor a férj szó még azt jelentette, hogy ,férfi, vir, s fé r’fi> férfi nyilván megint csak olyan összetétel, amely ugyanegy fogalomnak más-más szóval való ismétléséből keletkezett."

 

A cser. erya szóalak y-ja hogyan viszonyul a férj és az eperj szavunk j hangjához? Valóban onnan származik? Milyen közös funkciója van a cser. és a magyar nyelvben ennek a j hangnak?

 

ÚESz analógia:

 

ÚESz: Sarjú: A sarjú szó belseji j-je szervetlen hang; vö. →fürj.

A sarj elvonás. |  ⌂  A sarj elvonással keletkezett a sarjú (sarja, sarjat stb.) toldalékolt alakjaiból.

 

Átültetve:

 

A férj elvonás. |  ⌂  A férj elvonással keletkezett a (férje, férjet stb.) toldalékolt alakjaiból.

 

Az eperj elvonás. |  ⌂  Az eperj elvonással keletkezett az (eperje, eperjét stb.) toldalékolt alakjaiból.

 

Ha cser. nyelvben is így van ez, akkor a pü+er+ya rokon a magyar fi+er+j szóval, de ha nem, akkor ez ergya.

 

 

Persze, hogy nem ez a hivatalos, még akkor sem, ha működik...  hanem egy fura kivételes szabály:

 

A régebbi eperj változat szóvégi j-je (< ősm. *γ < ugor *k) mássalhangzós toldalékok előtt kiesett.

 

 

6. Az önálló szóként nem adatolt er tő - fgr *ir vagy *ür vátozatából hogyan lett a férj szóbeli ér? 

 

 

stb, stb.

 

Több a kérdés, mint a válasz ezzel az "eredettel".