"A tyúk általi TOLÁS lesz a TOJÁS, mert a TOL ige képzete a TOJ(ik) is és a mögöttes jelentése is valóban stimmel."
Azon túl, hogy ezt leírtad semmivel sem tudod igazolni. Ha valamit állítunk, azt mindig igazolni kell, különben annyit ér, mintha semmit nem mondtunk volna.
- A magyar nyelvben, az LY nagyjából J-nek ejtjük. Ökölszabály, hogy azokat a szavakat írjuk LY-nal, melyek a jelentés megváltozása nélkül L-el is kiejthetők. Nyilván azért, mert az LY egy köztes hang az L és a J között, esetleg korábban L hang volt a J (LY) helyén. A "tojás" szót nem LY-nal írjuk, hanem sima J-vel, aminek ebben az összefüggésben nincs köze az L hanghoz.
- A TOL és a TOJik nagyon különböző cselekvést takar. Az előbbi azt jelenti, hogy valaki(k) bizonyos tárgyat igyekeznek elmozdítani a kezük, és/vagy a saját testük, nekifeszítésével.
A tojást viszont az állat kipréseli magából. Nem tolja, hanem nyomja. Így a két szó jelentése NEM egyezik. Ezért nem valószínű, hogy a TOJás szó megalkotásakor a TOLást vették volna alapul. Semmilyen képi hasonlóság nincs a két cselekvés közt, ami indokolta volna.
- A TOJás szó valószínűleg korábbi, mivel fontos élelem volt az őseink számára és szükséges volt a megnevezése. A TOL szó későbbi, hiszen nem volt semmi, amit arrébb kellett volna tolni, illetve a cselekvés önmagáért beszélt, nem kellett megnevezni, mindenki látta, mit tesz az illető. Ennek a szónak a megalkotását már az a közös tevékenység tette szükségessé, amikor valamit "építhettek", s ehhez többek együttműködésére volt szükség s ezt a műveletet (valaminek az elmozdítását) már néven kellett nevezni.
- Őseink kereshették a tojást, amit rendszerint a földön levő fészekben, homokban találtak. Így érthető, hogy miért a T(-o,-a, -u...) ősgyök szerepel a gyökben. Tolni is a földön tudtak, ezért szerepel mindkét gyökben a "föld" jelentésű ősgyök.
Az L hang mozgást kifejező ősgyök, a J hang jelentésének még nem jártam utána, így erre nem tudok sokat mondani, de gyanítom, hogy ez is kapcsolatos valamilyen mozgással (jer, jár, jel...).
